Igen, Kedves barátom, mámorgok, mert az az érzésem, hogy amikor meghallod, megpillantod ezt a szót, mámor, megilletődsz. Úgy gondolsz rá, mint valami távoli, kivételes, ajándékszámba menő dologra. Azt gondolod, a mámor a sörös-vagy borospohár fenekén található. Esetleg egy tudatmódosító tablettától kapod ajándékba.

Mámor? - és legyintesz egyet lemondóan. Majd szilveszterkor. Esetleg névnapon, húsvétkor. Amikor megengedett.
De ki az, aki megengedi? Nem Te? Hogy a körülmények? És azt nem Te teremted Magadnak?

Mámorgok, mert megérdemelnéd, hogy boldogan éljél. Mindenki megérdemli, aki megszületett, de csak kevesen tudnak élni ezzel a jogukkal. Tudod miért? Mert azt gondolják magukról, hogy nem érdemlik meg. Valamiért bűntudatuk van. S mit érdemel a bűnös ember?

Eredendően boldogságra születtünk, de az a kultúra az a hit-és világrendszer, ahová megérkeztünk, nem szívleli a mámoros embert. Mámorgok, mert mámorosnak lenni ma annyit jelent, ittasnak lenni. S ha valaki mámoros állapotban van, de nem az alkoholtól, akkor csodabogárként elnéző mosolyok kíséretében tekintenek rá. Mámorgok tehát, mert a mámorosnak lenni kivételes állapotot jelent. Pedig mi írjuk azt a szabályt, ahol ez a kivétel.  Mint amikor mindenki Krisztust kiáltott, de Barrabás lett belőle.

Hogy elég volt már a szövegelésből? Igazad van. Lázadj! Alkoss új törvényt az életedre! A mámor lehetősége ott szunnyad benned. Várja, hogy felébreszd. Érdemes kicsivel kezdeni. A nagy sok kicsiből áll. A nehéz sok könnyűből. Kezd például azzal, hogy sétálj egyet a friss levegőn. Ha éjjel támad rá kedved, hát akkor. Ha munkaidőben, hát akkor. Kezd azzal, hogy örömet találsz a napjaidban. Legalább egyet. Aztán legalább kettőt.

Mámorgok, mert az élet két kézzel szórja elénk a lehetőségeket. De mi csukott szemmel járunk.

Hidd el, mámorító lehet egy viszonzott mosoly. A jól elvégzett munka. Mámorító, amikor érzed, hogy a tested jóban van veled, s mint ló a lovasát engedelmesen szolgálja.  Mámor, ha tudsz felszabadultan nevetni, vagy sírni. Mámor egy fínom, vacsora, a hópelyhek tánca, ha meg tudod szólítani a gyermekedet, s nem csak beszélsz hozzá. S persze mámor, ha vendéged ámor.

Nem győztelek meg?  Nem baj. Voltaképp csak azt kívánom, hogy szeresd önmagadat. A többi jön magától. (MUÉK!)

Rejtő Gábor