Kezdődik a paralimpia – vívóink egyik utolsó edzésén jártunk

Mint fogalmaz, ez volt élete eddigi legjobb döntése, szakmailag éppúgy mint emberileg. A tanítványok alázatos mentalitása ugyanis olyan emberi minőséget képvisel, melyből ő is sokat merít az életben. 1975-óta hozzávetőlegesen 200 gyereket készített fel, közülük ketten nyertek junior és kadet világbajnokságot.

Mező Boglárkának ez lesz az első olimpiája, mint mondja, ő már a kvótának is örült. Az pedig, hogy kijut a világversenyre egy álommal ér fel. 2003-ban egy baleset miatt került kerekesszékbe egészen fiatalon, addig a sport a mindennapjai része volt, focizott, görkorcsolyázott, vagyis, amit egy tinédzser szokott általában.

Miután kerekesszékbe került, leginkább a tanulás töltötte ki az életét, és már a debreceni egyetem jogi karára járt, amikor egyik professzora, aki amúgy veterán vívó volt, felhívta a figyelmét erre a sportra. Boglárka elszigetelt életet élt, tanult és rendszeresen járt a budakeszi rehabilitációs központba, így kapva kapott a lehetőségen. Először Debrecenben járt edzésekre, 2015-óta pedig a budapesti Törekvést erősíti. Mint mondja, számára a vívással kinyílt a világ, kitartást, önbizalmat tanult, és azt, hogy valójában nincsenek határok az életben. Többet már nem tudtunk beszélni, mert edzőpartnere, Bándi Zsolt már beöltözve várja a székben. Csattannak a vasak, a kijelző zöldje és pirosa pedig szorgosan villog.

Románia sportminisztere is ott lesz Tokióban, mint paralimpikon

A Riói paralimpia kétszeres ezüstérmese vívásban Osváth Richárd, ő éppen egy bábún gyakorolja a vágást. Egy fél mondatra azért még őt is elkapom, lehet, nem a legjobb ötlet edzés közben megzavarni.

Richárd 9 évesen kezdett vívni, ám egy elfertőződő sportsérülés miatt a jobb térde merev lett. A vívást azonban nem akarta abbahagyni (és mert Romániában, Szatmárnémetiben, ahonnan származik, nem létezik a parasportoló vívók számára felkészítés) 2011-ben Magyarországra költözött, és azóta itt edz, és játszik.