Len, a liturgikus textília

 A rusztikus felületű vászontól a hajszálvékony batisztig változatos kelmék készülnek belőle. Hűvös fogása, magas nedvszívó képessége, jó szellőzése a legkellemesebb nyári viseletté avatja. Egyetlen hibájaként mindössze azt róhatjuk fel a tiszta lenanyagnak, hogy túlságosan gyorsan gyűrődik. Ez azonban mit sem von le értékéből: még a mindenkor makulátlan jólöltözöttséget követelő szigorú diplomáciai protokoll szabályai is megbocsátanak a lennek. Mert ráncai éppen természetességét, valódiságát- és ezzel megkérdezhetetlen eleganciáját jelzik.

 A len szerte a világon elterjedt haszonnövény. Sokoldalú: míg a rostjából textíliát készítenek, magas olajtartalmú magja az élelemiszeriparban hasznosul. A valódi lenvászon nem tartozik a legolcsóbb anyagok közé, hiszen a len termesztése és feldolgozása igen munkaigényes. A ma ismert legelső, egyéb növényi rostok mellett lenből készült textíliák mindegyike Egyiptomból származik, ahol már 5000 táján javában szőtték a batisztra emlékeztető, áttetszően vékony kelméket. A piramisok száraz és gyakorlatilag tökéletesen légszigetelt sírkamráiban némelyik textília több ezer éven át is épségben maradt ránk. A tengeri hajózás fellendülésével a len felhasználása ugrásszerűen megnövekedett: a kender mellett ebből az anyagból, illetve gyakran a két rostot együtt szőve készültek a vitorlavásznak. Ezek a sávolykötésben szőtt erős textilek a farmernadrágok anyagának a közvetlen ősei : a „jeans „és a „denim.

A legszebb és legértékesebb, fátyolszerűen vékony lenszöveteket a fejedelmi udvarok mellett a katolikus egyház számára szőtték: az a hagyomány, hogy Krisztus keresztről leemelt testét lenvászonba takarva temették el, a lent a kereszténység liturgikus jelentőségű textíliává avatta.

A divat csak a huszadik század második felében módosított a lenanyagok hagyományos karakterén. Mivel magas nedvszívó képessége jóvoltából kiválóan festhető, előbb a színes, majd a nyomott mintás lenvásznak váltak mind népszerűbbé. A változatosság kiterjesztette a len funkcióit: felsőruházati kelmeként is egyre nagyobb megbecsülést kaphatott: női kosztümök és nyári ruhák formájában kimondottan elegáns nappali viseletnek számít, a férfiak ruhatárában pedig elsősorban sportos zakóként hozott változatosságot. A kilencvenes évek textilipari fejlesztései során kiderült, hogy a len más szálakkal is keverhető: pamuttal társítva könnyebb, gyapjúval rugalmasabb és kevésbé gyűrődő, viszkózzal vagy mikroszállal pedig fényesebb és kisebb súlyú anyagok készíthetők belőle. Puhaságával, lágy tapintásával, gyöngyházas fényével igazi /és meglehetősen költséges/ különlegességnek számít a len és a tiszta selyem keveréke.