Köd előttem, köd utánam
Miért vagyunk feledékenyebbek és szétszórtabbak a járvány alatt?
Már a tudomány is vizsgálja azt az állapotot, amit a mindennapi nyelv valahogy úgy igyekszik leírni, mint a tudat „ködös” állapota. Az okok szerteágazók, de kialakulásukban minden bizonnyal szerepet játszik az egy éve tartó helyzet, miben a Covid miatt élni kényszerülünk.
Feltételezi – és ennek feltárására tanulmányokat is folytat -, hogy az alacsonyabb audiovizuális minőség „nagyobb kognitív terhelést idézhet elő az agyban, amelynek ki kell töltenie az így előálló hiányosságokat, és ezért sokkal erősebben kell koncentrálnia”. Ha ez kognitívan megterhelőbb, akkor előidézheti a „ködös” állapotot.
A szavannán még az őseink segítségére volt
Carmine Pariante-ot, a londoni King’s College biológiai pszichiátria professzora is behatóan vizsgálja a jelenséget.
„Ez egy nagyon összetett jelenség” – mondja. „Azt hiszem, ez az érzelmi szorongás kognitív megfelelője.” – teszi hozzá, és a jelenséget próbálja pszicho-neuro-immuno-endokrinológiai megközelítéssel megérteni. Úgy véli, hogy együttesen kell gondolkodnunk az agy működésén, az immunrendszeren és a hormonrendszeren, hogy megértsük azokat a különféle mentális és fizikai folyamatokat, amelyek mögött ez a ködös állapot állhat, amelyet ugyanakkor a stressz egyértelmű következményének tekint.
Mindannyian egyetértünk abban, hogy az elmúlt év bizonytalansága meglehetősen megterhelő volt mindannyiunk számára. Amikor elménk stresszel reagál egy helyzetre, magyarázza Pariante, agyunk azonnal továbbítja az üzenetet az immun-, és endokrin rendszerünknek. Ezek a rendszerek pontosan ugyanúgy reagálnak, mint az emberek korai életében, úgy kétmillió évvel ezelőtt az afrikai szavannán, amikor attól féltek elődeink, hogy felfalják őket. Ha megharapnak minket, felszabadul a kortizol hormon, hogy figyelmünket az előttünk lévő ragadozóra és semmi másra ne összpontosítsuk.
Tanulmányok bebizonyították, hogy a kortizol egy bizonyos adagja csökkenti az emberek figyelmét, koncentrációját és emlékező képességét. Pariante úgy véli, hogy „ez a ködös gondolkodás, amit az emberek éreznek.” Korábban a vadállatok ellen mindez hasznos volt, most azonban sok mindenben gátolhatnak minket.
Amikor személyesen is megtapasztaljuk ezt a fajta ködös állapotot, sokszor valamiféle lustaságként, figyelmetlenségként éljük meg, ami ellen mi is tehetünk, de pont ezzel a magunk ellen irányuló „erőszakkal” tesszük a legrosszabbat; minél inkább kényszerítjük magunkat, hogy jobban koncentráljunk, annál kevésbé leszünk erre képesek.
Ez a ködös állapot egy olyan jel, amelyre oda kell figyelnünk! „A testünk és az elménk ilyenkor azt közli velünk, hogy túlságosan is nagy nyomás alá helyeztük. Ez egy riasztó csengő. Amikor pedig ezt a riasztást halljuk, érdemes mindenképpen egy kicsit megállni, lelassítani, minthogy további érzelmi szenvedéseket, sőt kiégést kockáztatnánk azzal, hogy további mentális és egyéb megterhelésnek tennénk ki magunkat.
Hozzászólás zárolva.