Amikor valaki elkezd mozogni, akkor sokszor a test egy legyőzendő ellenfél, a motiváció is gyakran abból fakad, hogy nem szeretjük a jelenlegi külsőnket. Mindehhez egy jó adag teljesítménykényszer is társul egy csoportos jógaóra alkalmával, a mások teljesítményéhez történő folyamatos hasonlítgatás. Az emberek nagy többsége így szocializálódott, már az iskolai tornaórák is ebben a szellemben zajlottak. Éppen ezért a jógával ismerkedők is ezzel a hozzáállással vágnak bele a gyakorlásba, s ha időben nem változtatnak rajta, egy hosszú, soha véget nem érő út vár rájuk. Mindig lesz mit megtisztítani, tökéletesíteni, megérteni, legyőzni, hiszen éppen a jelen helyzetünk el-nem-fogadása, az a hozzáállás teremti a tökéletesítésre váró dolgokat, hogy azt érezzük: a jelen helyzet nem tökéletes.
Az ilyen típusú erőfeszítéssel és küzdelemmel teli gyakorlás nem azt a hatást hozza létre, amelyet a jóga eredetileg kitűzött, hanem éppen a testtel és az egóval való azonosulást erősíti, mivel az egó maga a „nem-elfogadás”, a jelen pillanattal, jelenlegi állapottal való szembenállás. Sőt, az ilyen gyakorlásnak a pszichés hatása is az lehet, hogy elmegy a gyakorló kedve az órától, mert tudat alatt a teste úgy érzi: támadás érte. Míg, ha a gyakorlás örömteli, akkor tudat alatt a gyakorló szívesebben és gyakrabban folytatja a jógázást. Ahogy a bölcsek ezt röviden összefoglalják: „Nem mindegy, hogy azért akarsz változni, mert utálod magad, vagy azért akarsz változni, mert szereted magad.”
Fogadd el a jelent, ahogy van
Sokkal hatásosabb lehetőség az ászanák gyakorlásához, hogyha a jógaóra közben szakítunk a nyugati elme teljesítménykényszeres és folyamatosan hasonlítgató hozzáállásával és az életünkből legalább a jógával töltött időt arra használjuk, hogy ne valamilyen célt akarjunk elérni. Helyette azt gyakoroljuk, hogy elfogadjuk a jelent úgy, ahogy van. Elfogadunk minden mozdulatot, minden testtartást, minden levegővételt úgy, ahogy van. Előbb-utóbb éppen a törekvés elengedésére való a jóga. Egyfajta mellékhatásként egyre ügyesebbek és egészségesebbek leszünk fizikailag és mentálisan is. De nem ez a lényeg! Sokkal inkább az, hogy megéljük az aktuális állapotot, elfogadjuk a jelen pillanatot. Sőt, ha ebben a tudatállapotban (valójában helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy tudatállapotokon túl) gyakorlunk, akkor még a test és az elme is gyorsabban fejlődik, ugyanis ilyenkor nem harcolunk. Amikor ugyanis harcolunk a testünkkel, akkor az is harcolni fog velünk és a fejlődés lassabb lesz. A határokat nem erőszakosan kell kitolni, hanem meg kell élni és csak hagyni kell, hogy maguktól kitáguljanak.
Az elme megértése
Az elmével ugyanez a helyzet. A jóga leginkább az elme, az egó megértésére, uralására és elengedésére lett kitalálva. Ha harcolunk, akkor is eljuthatunk a megértés és az uralás bizonyos fokáig, de mivel az egó maga a jelen pillanattal szembeni ellenállás, így a törekvés, küzdelem csak nagyon lassan fog az elme nyugalmához vezetni. Ez leginkább akkor történik meg, amikor az ember rájön arra, hogy amit eddig csinált, az nem működik. A legtöbb gyakorló ennek ellenére minden jógaórán másfél órán át megküzd a testével és elméjével, ezzel csak az egót és a testtel való azonosulását erősíti, főleg, ha testileg gyorsan tud fejlődni. Ez nem jelenti azt, hogy ez nem vezethet sikerre, de hosszabb az út, mint elfogadni a jelent, úgy ahogy van.
Amint egy ászanában megadod magad annak, ami jelenleg vagy, amilyenek a jelenlegi határaid, a határok kitágulnak. Amíg viszont nem vagy hajlandó a jelenlegi önmagadat elfogadni és küzdesz a testeddel, magaddal, addig egy olyan szenvedés lesz a jutalmad, ami valójában csak fakultatív tevékenység a jógagyakorlás közben. A jóga nem a szenvedés útja, hanem a szereteté.
A test, a légzés és az elme összhangja
A jógagyakorlás során fontos megérteni az ászana kifejezés jelentőségét. Az ászanát gyakran azonosítják a jógapózokkal, pedig maga a kifejezés egyfajta hozzáállásra, tudatállapotra is utal, amelyet testi gyakorláson keresztül valóban a legkönnyebb elsajátítani. De az ászana nem korlátozódik a testi gyakorlásra. Ezért amellett, hogy a test "ászanában van", vagyis megvalósul az erőlködés (megragadás) és az ellazulás (elengedés) egyensúlya, szükség van arra, hogy az elme is "ászanában legyen". Szükséges a fejlődésre való törekvés a gyakorláshoz, de szükséges az elfogadás és az ön-szeretet gyakorlása is. A jóga alapvetően az elmével, a figyelemmel dolgozik. Fejleszti, megtanít annak használatára, irányítására.
Ezért fontos, hogy a jóga óra során a figyelem fontosságáról is essen szó, hogy a jógaóra ne csak tornaóra legyen. Ehhez pedig kulcs a légzés. A légzésünk teremti meg a kapcsolatot a jóga fizikai és tudati dimenziója között. A jóga tudati gyakorlatai (meditáció, relaxáció, koncentráció, stb.) mellett már az ászanák gyakorlásánál is fontos, hogy a pózok ne a fizikai test beállításával kezdődjenek, hanem a megfelelő tudatállapot létrehozásával. Légzésünk ritmusa és minősége pedig közvetlenül avatkozik bele az elménk működésébe. A jógagyakorlás a test, a légzés és a figyelem egysége.
Ezt is olvasd el!
