Rajtad múlik, milyen tartalommal töltöd meg az ünnepet!

A szülők általában az első néhány Mikulást és karácsonyt még játéknak tekintik: néhol apa vagy a nagypapa beöltözik Mikulásnak, máshol hagyománya van a nagy közös “elbújásnak”, amíg meg nem érkezik a Jézuska csengőszóval. Aztán ahogy növöget a kisgyermek, egyre több mindenre lesz rálátása, egyre többet kérdez, és a szülők ilyenkor zavarba jönnek: eláruljam neki, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot? Nem fog nagyot csalódni, ha elmondom? Mi marad az ünnepből, ha már nem övezi a csoda? Nem hazugság azt mondani, hogy van Mikulás és Jézuska? – kérdezik a szülők bizonytalanul.

Természetes, hogy szülőként félted a gyermeked a csalódástól. De a kisgyermekek képzeletvilágát, fantáziáját a mesék fejlesztik leginkább. Az egészen kicsik számára (2 éves kor előtt) az utánzás az, ami a legtöbbet segít abban, hogy megértsék az egyes ünnepek helyét és lényegét az életükben. Náluk tehát nem a mese része számít a Mikulásnak, hanem a szokások, mindaz, ami az ünnepekkor történik. Ilyenkor megtaníthatod az ünnepek alapjaira, arra, milyen jó az, amikor ő készít el egy ajándékot, adja át a nagymamának, nagypapának. Milyen jó együtt sütni a süteményt, díszíteni a fát stb.

Sok szülő attól fél, hogy a gyerek számára csak az ajándékról szól majd az ünnep. Igen, ha a boltokat nézzük, akkor a Mikulás és a karácsony csak az ajándékokról szól. Ne is várjuk, hogy a kereskedelem vagy valami külső “hatalom” töltse meg az ünnepet tartalommal, ez a mi feladatunk.

Ha nem szeretnéd, hogy csak az ajándékozás köré épüljön minden, akkor alakítsd ki te az ünnepi készülődés és az együttlét szokásait. Már az egy 1-2 évest is be lehet vonni a sütisütésbe, ő is gyúrhat, díszíthet, segíthet csomagolni. Ilyenkor lehet közösen zenét hallgatni, időt szakítani egy nagy családi sétára, de a családi program része lehet az is, ha elmentek megnézni a templom előtt felállított Betlehemet: csak rajtad múlik, milyen tartalommal töltitek meg az ünnepet.

A gyerekek gondolatvilágát 2 és 7 éves kor között a mesék uralják. Egy szülő sem érez lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy a kisgyermek esetleg rájön, Hófehérke törpéi csak a mesében léteznek, miközben a Mikulással kapcsolatban úgy érezzük, átvertük a gyereket. A gyerekek gondolkodását 8-9 éves korig a mesék uralják. Innentől kezdve már tudják, hogy vannak a mesékben irreális részek, amik a valóságban nem léteznek, de ha hagyjuk, akkor a fantáziájuk még képes elrepíteni őket egy másik “valóságba”, ahol minden megtörténhet.

Becsapás, ha azt mondjuk van Mikulás? Egyáltalán nem! A Mikulás, a Jézuska, az angyalok a gyermek számára még a mese részei. Csak ez nem olyan mese, amit csak a mesekönyvből olvasunk fel, hanem olyan, amit közösen játsszunk el. Amikor a kicsi már kezd ráébredni, hogy talán nincs is Mikulás, akkor szívesen játszik velünk tovább, mert élvezi a közös mókát – és nem érzi becsapva magát.

A Mikulás- és a Jézuska-játék azonban ennél többet is tanít neki. A hitről szól, arról, hogy vannak csodák még akkor is, ha tudjuk, hogy talán nem bizonyítható, de mégiscsak vannak.Arról szól, hogy bízhatunk egymásban, bízhatunk a világban, mert van miért, hiszen a Mikulás és a Jézuska akkor is “jön”, amikor már tudjuk, hogy fizikai valójában nem létezik. Arról szól, hogy nem csak magunkra számíthatunk, hanem itt a családunk és benne a csoda: ezt tanítja meg a gyereknek. (Forrás: kismamablog)