Súlyos mellékhatásokat okozhat a heparin

A problémáról és annak kiküszöböléséről prof. Blaskó György,a Trombózisközpont véralvadási specialistáját mondja el a fontosabb tudnivalókat.

A heparin és az úgynevezett alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH-k) széles körben alkalmazott véralvadásgátlók, amelyek a szervezet természetes véralvadásgátló molekulájának inaktív komplexbe kötődését gyorsítják meg. Várandósság idején a heparinok a legjobb antikoagulánsok, hiszen nem jutnak át a méhlepényen, így nem károsítják a baba egészségét. Előszeretettel alkalmazzák thromboembóliás esetek megelőzésére is mélyvénás trombózis után, ám használatuk kellemetlen, ugyanis injekcióval bőr alá vagy vénásan kell adni. Bár a heparin már régóta használt véralvadásgátló, ám sajnos nem mentes mellékhatásoktól. Ilyen például a heparin indukálta trombocitopénia (HIT)- alacsony vérlemezkeszám – paradox módon trombózis is okozhat! A HIT-nek – ami egy különleges ellenanyag által közvetített gyógyszerreakció, amelyet fokozott véralvadási állapot kísér – különböző megjelenési formái vannak.

A ma általánosan elfogadottak szerint a heparin az úgynevezett trombocita 4-es faktorhoz kötődik. Ez valójában egy peptid, amivel a heparin egyfajta komplexet képez (PF4), melynek feladata a heparin közömbösítése. (Ez az anyag kis mennyiségben eleve szabadon is kering, de heparin hatására igen sok kerül ki belőle a véráramba). A heparin–PF4 komplex ellen egy antitest képződik, és egy úgynevezett immunkomplex alakul ki. Ez részben a vérlemezkék összetapadását okozza, részben pedig alvadást elősegítő anyagok felszabadulását okozza. Továbbá a termelődött antitest (IgG) az ér belső részén lévő úgynevezett endotel sejtekhez is kötődik, és sérülést okozva szintén trombózishoz vezethet – magyarázza prof. Blaskó György, aki hozzáteszi, hogy a HIT–IgG nem feltétlenül okoz trombocitopeniát, és csak az érintettek pár százalékánál találkozunk átmeneti trombocitaszám-csökkenéssel – már ha mérik –, de a HIT-esek 30-40%-ában sajnos trombózis fordul elő.

Ez mind az artériás, mind a vénás oldalon előfordulhat aszerint, hogy milyen társrizikók állnak fenn. Maga a vérlemezkeszám csökkenése elsősorban az úgynevezett késői HIT-ben jelentős – főleg, ha a beteg még korábban heparint is kapott –, ám ez általában négy napon belül megszűnik. Ezért van az ajánlásokban az, hogy heparin és LMWH adása utáni héten kétszer javasolt a vérlemezkeszám ellenőrzése. Súlyosságára jellemző, hogy az esetek 10%-ában még ma is végtagamputációra lehet szükség! A már kialakult állapot gyógyszeres kezelése csak szakintézetben, speciális gyógyszerek alkalmazásával lehetséges. Látható tehát, hogy a heparin és származékai bár nagy segítséget jelenthetnek, veszélyes mellékhatásokkal is járhatnak.

Bizonyos hosszú kezelések esetén alternatívát nyújthatnak a 4–6 éve forgalomba került új típusú orális véralvadásgátlók, amelyekkel nem csupán az öninjekciózást lehet elkerülni, de a heparin indukálta trombocitopéniát is, ráadásul alkalmazásukhoz nincs szükség szigorú laboratóriumi kontrollra, így számos előnnyel járnak. Alkalmazásuk előtt természetesen orvosi konzultáció és részletes kivizsgálás szükséges! (Forrás: Trombózisközpont)