Szüretre fel
Már 8000 éve termesztik a szőlőt és készítenek belőle bort a Kaukázusban. Európában először az ókori görögök és rómaiak tanulták ki a borászat mesterségét, aminek hazánkban is komoly hagyományai vannak.
A kézműves szó használata nagy divat mostanában, legyen szó csokolédáról vagy borról.
„Én nem szeretem ezt a kifejezést, akárcsak a terméskorlátozás és a borász szó használatát”- mondja Bujdosó Ferenc, a Bujdosó családi pincészet vezető borásza, aki például a Matacs dűlőjének minden egyes szőlőtőkéjét úgy ismeri, mint a tenyerét, optimális érettségben kézzel szüreteli – a másodtermést nem beszüretelve –, fahordóban erjeszti és finomseprőn tartva készíti. A Bujdosó egyedi borok, mint a Nemere, a Matacs, a Csiriptető, és az Aranyhíd is így készül, tehát megérdemelnék a kézműves jelzőt, de mégsem ez adja értéküket vallja a szakember.
A szüreti munkálatok még javában tartanak. A hirtelen jött hideg időjárás nem ártott a szőlőknek, sőt inkább segít a dűlők tulajdonosainak, mivel most gyönyörűen látszik, hova nem érdemes szőlőt telepíteni: a hideg helyeken a leveleket megperzselték a fagyos hajnalok. A friss fehérek és az első rozék gyönyörűek lettek – értékeli az idei termést a Bujdosó Pincészet vezetője.
Mivel a szüret nemcsak a szakemberek, hanem sok laikus, egyszeri szőlőszedő munkáját is igényli, íme néhány mókás ám megszívlelendő tanács azoknak, akik szüretelni indulnak.
1. A reggelt törköly pálinkával indítsd és ne borral! Élénkíti a keringést és a hidegben jobban is esik.
2. Ne kívánd felebarátod borát! Ott a tiéd.
3. Az éneklés hasznos, tágítja a tüdőt, javítja az oxigén ellátást és elűzi a seregélyeket.
4. Ne heveredj le a pince lépcsőjére, mert átesnek rajtad!
Hozzászólás zárolva.