„A születésnapjaim egyre szenzációsabbak” – Marozsán Erika a változásról

Ennyi változás az életedben megedzhetett már téged. Ezek szerint, jól viseled a változásokat.

Néha arra gondolok, vajon teljesebb lett volna-e az életem, ha egyhelyben maradok. Az utóbbi években nosztalgiával gondolok arra is, mi lett volna, ha a balett mellett maradok és balett-táncosként élem az életemet. Az vigasztal, ha nem tettem volna meg ezeket a lépéseket, akkor is maradt volna bennem valami nosztalgikus hiányérzet. Amikor az ember abba a korba ér, amikor elkezd visszapillantani, teljesen természetes, hogy elkezd dilemmázni a döntéseken. A felgyorsult világunkban nagyon sokat reflektálunk önmagunkra.

Mit tanítasz a gyerekednek a változásról? Hogyan neveled őt, hogy rugalmasan kezelje az új helyzeteket?

A gyerekemnek extra nehéz helyzete van, hiszen két országban van otthon. Magyarországot is ugyanúgy a hazájának tekinti, mint New Yorkot. Felnőttként számára még erősebb dilemma lesz, hogy ki is ő, hol van otthona, a valódi helye a világban.

A kozmopolita életforma az embereket nagyon hasonlóvá teszi, ugyanakkor az önmagukról kialakított képpel kapcsolatban nagyon bizonytalanná válnak. Az elmúlt 15 évben olyan sebességgel rohan a világ valami teljesen új irányba, ami mindannyiunkat megijeszt.

 

A magánéleti mélyponton, a konfliktusos emberi kapcsolatokban hogyan tudtad túltenni magadat? Kértél ebben valaha segítséget?

Eddig még nem jártam pszichológusnál, mindig csak tervezem, hogy veszek egy nagy levegőt és keresek segítséget az életem nagy kérdéseinek megoldásához.  A válásom óta egyedül vagyok, hirtelen úgy éreztem, hogy rám szakadt a világ. Kardinális kérdésekben kell egyedül döntenem, a gyerekneveléstől kezdve a szakmai kérdésekig, amelyekkel nem mindig tudok egyedül megbirkózni. Úgyhogy hamarosan rá kell vennem magam, hogy kérjek szakmai segítséget. Fantasztikus dolog, hogy ma már lehet segítséget kérni, mindenkit bátorítok erre.

Hogyan kezeled az idő múlást? Hiszen ez is egyfajta változás.

Attól függ, hogy a hármas egységet – gyerek, család és szakma – hogyan tudom egyensúlyba tartani. Amikor úgy érzem, hogy minden a helyén van, egyáltalán nem érdekel a kor, az sem, hogy nem vagyok már annyira fiatal. Sőt azt érzem, hogy a születésnapjaim egyre szenzációsabbak. Kicsit sem érzem valami elvesztését, sokkal inkább azt tapasztalom, hogy rengeteg mindet kapok, megértek. A legkisebb dolgoknak is elementárisan tudok örülni.

Hogyan élted meg a Covid járványt? Hozott valami változást az életedben?

Mint mindenkit, engem is lebénított ez a háborús élmény, amit mindannyian átéltünk. A bezártság, a félelem, az aggódás iszonyatosan hosszúnak tűntek. Nagyon érdekes, amint feloldották a lezárásokat, azonnal elfelejtettünk mindent. Egy másodperc alatt magunk mögött hagytuk a múltat. A túlélési ösztön és az alkalmazkodóképesség hihetetlenül erős az emberekben. Nem mondom, hogy a sebek nem maradnak meg egy életre bennünk, de nem kapargatjuk őket minden nap.

Most, hogy megtörtént a nyitás, milyen új lehetőségek jönnek szembe veled?

Nyáron egy német televíziós romantikus komédiában forgattam hat hétig Krétán csodálatos környezetben. Így aztán tényleg könnyű volt elfelejteni a pandémia nehézségeit. Életem legcsodálatosabb időszaka volt. Szeptemberben kezdek forgatni egy nagy mozifilmben Bécsben, a forgatás hét hétig tart majd, szintén fantasztikus helyszíneken. Nem panaszkodhatom, a pandémia utózöngéje nálam a munkámban a lehető legtökéletesebb.