Nyáry Krisztián: a kulturális sajtó térvesztését a podcast pótolhatja
Eltűnnek lassan azok az írások, vagy éppen rádióműsorok, melyekből a reménybeli olvasók a frissen megjelent könyvekről tudtak eddig tájékozódni. Nyáry Krisztiánnal, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatójával arról beszélgettünk, hogy miként képes a podcast átvenni, kiváltani ezt a szerepet. Arról is szót ejtettünk az interjú során, hogy a könyvolvasók – ideértve a hangoskönyv hallgatókat is – mennyire jelentenek komoly kereskedelmi célcsoportot marketing szempontból.
Nemrégiben podcast sorozatot indítottál könyvekről, írókról, olvasókról és olvasásról. A műsorok egyfajta kedvcsinálóként működnek, egy-egy meghívott vendég részvételével könyvújdonságokat ajánlotok a reménybeli olvasók figyelmébe. A kezdeményezés mögött mennyiben húzódik meg az a tény, hogy az elmúlt években egyre gyorsuló ütemben tűnt el a kulturális sajtó Magyarországon, mind a hangos, mind pedig annak nyomtatott formája? Mennyiben és miként képes mindezt a podcast helyettesíteni?
Pontosan ezért indítottunk el két podcastot is. Egy olyan könyvkiadói csoportnak, mint a Líra, amely évi 450 új könyvet ad ki, létérdeke, hogy a könyvekkel foglalkozó sajtó ne tűnjön el. A közösségi média ezt nem pótolja. A Fidelioval közös podcastban, a Lírástudókban Szabó T. Anna beszélget költőkkel és írókkal, a 24.hu-val közös Buksóban pedig nemcsak szépirodalmi könyvekről, hanem általában az olvasásról van szó. Utóbbit én vezetem. Ezek tulajdonképpen rádióműsorok, legalábbis az utóbbi években lépésről-lépésre eltűnő, hasonló műsorokat hivatottak pótolni.
Amikor öt évvel ezelőtt a Magvető Kiadó igazgatója voltam, egy-egy fontos könyvből akár 90-100 sajtópéldányt is szét tudtunk küldeni. Mára hiába nőtt meg a könyvekkel foglalkozó blogok száma, velük együtt is összesen nagyjából 30-35 helyre küld a kiadó könyveket. Ráadásul a megmaradó kulturális sajtó elérése is csökkent. Korábban a vidéki napilapok nagyon fontos kultúraközvetítőnek számítottak, hétvégenként irodalmi mellékletekkel jelentek meg, – ez sincs már.
A Népszabadság vagy a Heti Válasz könyvrovatán keresztül is rengeteg olvasót el tudtunk érni. Legutóbb a Klubrádió veszítette el a frekvenciáját, így a könyvekkel foglalkozó kiváló műsorukat is sokkal kevesebben hallgatják. A kulturális sajtó térvesztése világjelenség, de nálunk különösen drámai mértékű a visszaszorulása. A podcastek bizonyos értelemben az így keletkezett űr egy részét próbálják betölteni.
A másik komoly változás, hogy egyre többen térnek át a nyomtatott könyvekről a hangos könyvekre (de valahogy ebből a fejlődési ívből az e-book ki is maradt). Mekkora piaci potenciál van ebben az új termékben, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy ma már a hangos könyveknek sincs „testük”, letölthetők, streamelhetők.
Az e-könyvről tíz éve azt jósolták, teljesen át fogja alakítani a könyvkiadást, és a papírkönyv olyan presztízstermék lesz, mint mondjuk a bakelitlemez. Ez nem történt meg. Amerikában 20 százalék körül van az e-könyvek aránya a teljes könyvforgalomban, néhány európai országban eléri a tízet, nálunk a covid hatására nőtt másfélről három százalékra. A könyvet ugyanis szeretjük birtokolni és ajándékba adni, és digitális tartalmaknál ezt nem érezzük.
Hozzászólás zárolva.