A SZÍNHÁZ, AZ IRODALOM ÉS A SPORT TALÁLKOZÁSA
Somos Ákos, verskommentátor
Somos Ákos a Spíler TV sportriportere. A bezártság heteiben verseket kezdett kommentálni sportriporteri eszközökkel. A felvételek rendkívül szórakoztatóak és bárki számára elérhetőek a Facebookon.
-
A járvány idején a karantén időszakban egy egészen különleges dologba vágtad a fejszédet. Elkezdtél verseket kommentálni. Ez egyfelől nem meglepő, hiszen sportkommentátor vagy, másfelől viszont talán nem mindenki tudja rólad, hogy sok szempontból van kapcsolatod az irodalommal, a versekkel, a színházzal.
- A színház egy régi szerelem nálam, egy ideig erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy színész leszek. A Merlin Színházban tanultam Jordán Tamásnál és Lázár Katinál. Aztán úgy alakult, hogy mégsem az lettem. A másik, ami mindig foglalkoztatott és érdekelt, az az irodalom, a versek. A színészetet azért hagytam abba, mert elmentem magyar szakra az egyetemre, az a végzettségem. Lehettem volna magyar tanár is. A családunkban többen is magyart tanítottak, édesanyám is. A bölcsész, humán beállítottság mindig is meghatározó volt nálam. Aztán jött a harmadik, bár időrendben az első szerelem, hiszen gyerekkori vágyam volt, hogy sportriporter legyek. Az a jó a versközvetítéses hobbiban, hogy ez a három számomra fontos dolog, a színpad, az irodalom és a sportközvetítés együtt van jelen. Valószínűleg ez a titka annak, hogy élvezettel csinálom. Kiélhetem mind a három szenvedélyemet.
-
Van hosszabb távú terved ezzel, vagy csak a karantén időszakra találtad ki?
- Nem tudom, mennyi van benne hosszútávon. Létrehoztam a Facebook-on egy oldalt a Somos Ákos, verskommentátor-t, oda mai napig teszek fel felvételeket. Különösebben nem terveztem ezt hosszabb távra, viszont foglalkoztat a gondolat, hogy valamikor csinálnék egy olyan műsort, amiben az irodalom és a sport együtt van jelen.
-
Talán nem mindenki tudja rólad, hogy a Toldit megcsináltad önálló est formájában egy zenésszel. Ezt időről időre elő is adod iskolás gyerekeknek a székesfehérvári Igézőben.
- Néhány évvel ezelőtt találtam vissza a színpadra, 45 éves koromban csináltam egy irodalmi műsort. Aztán már nem akartam ezt elengedni. A Toldi egy régi vágyam volt, egy pályázat segítségével tudtam megteremteni hozzá a feltételeket. Nagyon szeretem a színházat nézőként is, és időnként csinálok költészet napi és egyéb irodalmi műsorokat.
-
A színház, az irodalom folyamatosan jelen van az életedben.
- Igen, és igyekszem valamennyire a sportközvetítéseimbe is belevinni. Szeretem, ha az élő közvetítésekben megjelenik valamennyire ez a fajta fogalmazási mód és igényesség. Nyilván az egy teljesen más terület persze, nem lehet túlzásba vinni. A versközvetítésekben kiélhetem magam ilyen szempontból. Szívesen dicsekednék vele, de nem a saját ötletem volt. A műfajt egy nagyon régi barátom találta ki. Poénból csináltam meg az elsőt, a Walesi bárdokat. A visszajelzések alapján akkora sikere lett, hogy folytattam.
-
A Toldit például több részben dolgozzátok fel a testvéreddel.
- Igen, annak még tervezzük a folytatását.
-
Te melyik feldolgozást érzed a legsikeresebbnek?
- Az első a Walesi bárdok, az nagyon spontán volt. A legtöbb visszajelzést a Pál utcai fiúkra kaptam, többek között magyar tanároktól. Az volt az első olyan, ami nem vers, hanem regényrészlet feldolgozás. Elolvastam a regényben újra a csatajelenetet, kijegyzeteltem és tényleg úgy közvetítettem, mintha egy mérkőzés lenne. Arra sok reakciót kaptam, tanárok írtak, hogy magyar órán megmutatják a gyerekeknek. Ezt én nagyon komoly szakmai sikernek élem meg, örülök neki. Stílusban talán hozzám az Egri csillagok feldolgozás áll. Abban bevallottan van parodisztikus vonás, szerintem az sikerült a legjobban.
Facebook hozzászólás
Hozzászólás zárolva.