„Több lábon kell állni a mai világban”- Szamosi Zsófia a változásról
Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgaink már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. B terv című rovatunkban ismert magyar emberek vallanak a nagy váltásaikról. Szamosi Zsófia színésznő mesél nekünk.
Ennek köszönhetően belőled egy nyugisabb ember lett?
Nem igazán. Nagyon más természet vagyok, mint az anyukám, nagyon erősen próbálok törekedni a stabilitásra, legalábbis az életemnek ebben a szakaszában már. Bár most én is elkezdtem új dolgot tanulni, aminek az az oka, hogy úgy érzem, a színészi lét szabadúszóként nagyon bizonytalanná vált. A Covid-járvány bebizonyította, hogy mi színészek egyik pillanatról a másikra feleslegessé válhatunk. Szó sincs arról, hogy abba akarom hagyni a pályát, továbbra is színészként definiálom magamat és szeretnék így is dolgozni, csak szükségem van a kihívásokra. Annyira szeretnék minőséget képviselni azzal, amiben megjelenek, hogy szívesebben foglalkozom valami mással, mint hogy elmenjek egy ultragagyi dolgokban kényszerüljek dolgozni színészként. Nem annyira egzisztenciális okok miatt kezdtem el tanulni, hanem, mert úgy gondolom, minél több dolgot próbálok ki, annál több mindent ismerek meg az életből.
Elárulod, hogy mit tanulsz?
Tavaly télen, a lezárások alatt, amikor bőven volt időm, elkezdtem online lakberendezést tanulni, egy kétéves iskolát végzek el. A vizualitás mindig nagyon érdekelt, kamaszkoromban a színházi díszlet- és jelmeztervezés, mint továbbtanulási irány abszolút benne volt a pakliban.
Végül mégis csak a színészetet választottad. Nagyon akartál színésznő lenni?
Az érettségi idejére már színész szerettem volna lenni, bár kicsit elérhetetlennek tűnt akkoriban ez a vágy, pont az anyukámnak köszönhetően. Mivel neki nem jött össze, nem azt sugalmazta nekem, hogy könnyen megy majd a felvételi. Harmadszorra vettek fel a Színművészeti Főiskolára, nehezen indult a pályám, de aztán nagyon sok izgalmas kihívásban vehettem részt.
Beszéljünk az idő múlásáról! Hiszen ez is változás. Az évek során változik a testünk, a világhoz való hozzáállásunk. Milyen a kapcsolatod az idő múlásával?
Változó. Amikor azt érzem, hogy szükség van rám, rendben mennek a dolgok körülöttem, az idővel is jó viszonyban vagyok. Attól az öregségtől félek, amikor az ember már kiszolgáltatottá válik fizikailag. Például, ha hosszasan a szeretteim ellátására kellene majd szorulnom, ami nagyon fájdalmas és megterhelő érzelmileg és fizikailag is mindenki számára. Az öregedés külső jelei néha nyomasztóak tudnak lenni, de lehet tenni azért, hogy lassítsuk magán a folyamaton. Azt érzem, hogy fizikailag jóval kevésbé vagyok terhelhető, mint régebben. Ehhez képest kicsi gyerekem van, ha 10 vagy 20 évvel előbb szültem volna, sokkal jobban bírnám a tempót, amit egy 4 éves gyerek diktál. Amióta el lehet járni helyekre, újra elkezdtem mozogni: bodyartra, gerincjógára járok, tőlem távol vannak az ugrálós sportok és a futás. Azokat a mozgásformákat kedvelem, amelyekben én is lelassulhatok. A szépészeti kezelésekkel kapcsolatban azon a párton állok, hogy számomra ezek addig elfogadhatóak, amíg valakinek természetes marad az arca.
Hozzászólás zárolva.