VEDD ÉSZRE A JELEKET!
Nem érted, hogy beteg?
Nagy kihívást jelenthet az idős szüleinkről való gondoskodás a házasságunknak, különösen akkor, amikor az egyik fél igen szoros kapcsolatban áll a beteggel. Ha valaki már túlzottan is kötődik a szüleihez, akkor felnőtt létére is nehezen látja át a demencia nyomán létrejött helyzet orvosi, pénzügyi, érzelmi és családi vonatkozásait. Ugyanígy rendkívüli próbatételt jelenthet az a szituáció is, amikor konfliktusos a kapcsolat vagy szinte semmilyen kapocs nincs az idős beteg szülő és felnőtt gyermeke között, és a házastársra hárul a „villámhárító” szerepe.
Bármi is legyen a mögöttes folyamat, ha ilyen és hasonló helyzetek ékelődnek a partnerek közé, az óriási stresszt jelent a párkapcsolatra nézve. A stressz pedig hibáztatást szül, ami növeli a keserűséget, és ezzel egyre távolabb kerülnek a felek egymástól – ami újabb stresszforrásként egy ördögi körbe taszítja a házastársakat.
A krónikus beteg szüleiről gondoskodó felnőtt gyermek könnyen megfeledkezhet arról, hogy a beteggel ápolt kapcsolata az élete többi területére is hatással van. Ezért sokakkal előfordul, hogy nem veszik észre (vagy túl későn eszmélnek), hogy a demenciával élő beteg megsegítése nehézségeket idéz elő a házasságában. Ezért ha saját magán vagy partnerén észleli a fent leírt jeleket, érdemes minél előbb párterapeutához vagy tanácsadóhoz fordulni, hiszen nem szükségszerű állapot az állandó családi stressz – ahogyan mi magunk is kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb támogatást nyújthatunk idős szüleinknek, ha az életünk más területein stabil alapokon tudunk állni.
Alisa Bowman író és blogger azért ült évekkel ezelőtt a billentyűzet mögé, hogy önmaga számára is kibogozza, hogyan tudja a házasságát megóvni az életben tapasztalt nehézségekkel kereszttüzében is. Bestsellerré vált könyvében megkapó őszinteséggel ír tapasztalatairól és a kapcsolatának gyógyulásáról. Az általa alkalmazott modell a „megosztás-tapasztalat-erősségek-remény” folyamatán keresztül erősíti a két fél közötti kapcsot.
Alisa szerint ha házastársunk azzal szembesül, hogy egyik vagy mindkét szülője komoly betegségben szenved, nagyon fontos, hogy ne akarjuk ráerőltetni a saját megoldásainkat. Amikor például az írónő apósánál diagnosztizálták az Alzheimer-kórt, Alisa azt javasolta, hogy a férje és édesapja töltsenek együtt egy hónapot az apa hobbiautójának felújításával. A férj azonban nem ezt szerette volna – és Alisának fel kellett ismernie, hogy mindenkinek a saját útját kell járnia a helyzettel való szembenézés során. Hozzátette, hogy a házastárs feladata a folyamatban az, hogy meghallgassa, támogassa és elfogadja a másikat. Természetesen időnként borzasztóan nehéz megtartani magunknak a véleményünket, mégis vannak olyan szituációk, amikor ezzel tesszük a legjobbat a másiknak és kapcsolatunknak is.
Egy mosogatás is jót tud tenni…
Hozzászólás zárolva.