„Klasszikus értelemben nem író, hanem könyvet író ember vagyok” Interjú Jakupcsek Gabriella
A napokban jelent meg Jakupcsek Gabriella új könyve Alul semmi? címmel. A közismert televíziós személyiség, mint könyveiben általában, most is saját és mások történetein keresztül egy adott időszak jelenségeiről mesél. Célja, hogy az olvasó elgondolkozzon azon, ő vajon hol van ezekben a történetekben, azonosuljon velük, vagy éppen elhatárolódjon tőlük. Egy új nézőpontból lásson rá az életére. Jakupcsek Gabriellával többek között a Covid-járvány időszakáról, az írás és az olvasás szépségeiről és a közszereplői lét felelősségéről beszélgettünk.
Közszereplő vagy, biztos megszoktad már, hogyha kitárulkozol, előfordulhat, hogy kiforgatják a szavaidat. Megszoktad már az ilyen helyzeteket, vagy azért meg tudnak érinteni a rosszindulatú megjegyzések?
Nem tartozom azon közszereplők közé, akik prédája tudnak lenni az ilyen helyzeteknek. Nagyon igyekszem úgy nyilatkozni, ahogy élek. Megpróbálok etikusan viselkedni, és ezt elvárom másoktól is velem szemben. Azok a közszereplők, akik megosztó tevékenységet folytatnak, ők kapják, joggal vagy jogtalanul a kritikákat. Ezzel nem is lenne baj, amivel nem tudok egyet érteni, az a hangnem. Én nem tartozom a megosztó emberek közé, sokkal inkább embereket összehozó személy szeretnék lenni. A műfaj, amit csinálok ebben segít is. Nem vállalok olyan politikai, gazdasági, vagy erkölcsi szereplést, amelyért bármikor hideget-meleget kaphatnék, még akkor sem, ha az bizonyos előnyökkel járna. Ettől még tarthatnak „öregnek”, „soványnak”, ezeket az állandósult jelzőket már megszoktam. Ha arányszámban kellene kifejeznem az engem ért pozitív és a negatív megjegyzéseket, 95 százalék az 5-höz lenne az eredmény. Úgy gondolom, jól állok e tekintetben.
Elég aktív életet élsz a közösségi médiában, a Facebookon már több, mint százezren követnek, az Instagramon majdnem ötvenezren. Ezzel a követői bázissal influencer rangba kerültél. Úgy tűnik, élsz is ezzel a lehetőséggel és vállalsz fizetett hirdetéseket. Nem voltak aggályaid, amikor elvállaltad az első felkérést?
Több mint 25 évvel ezelőtt történt, amikor Cserhalmi György után, aki a CIB bank arca volt, második ismert emberként egy terméket reklámoztam, a Danone Activiát. Nagyon sokat köszönhetek ennek. Emlékszem, egyszer odajött hozzám egy néni a közértben és azt mondta: sokszor fájt a hasam, tényleg jó, amit maga is eszik. Akkor tudtam, hogy a helyemen vagyok, mert én csak olyan termék reklámozását vállalom el, amit magam is megeszem, használok, magamra kenek. Büszkeség számomra, ha egy kiváló márkát képviselhetek. A világon mindenhol elismerésnek számít egy ilyen feladat, ha egy nagy cég felkér egy közismert embert, hogy melléjük álljon. A közösségi oldalaim egyébként hivatalos oldalak, amelyek pontosan arra szolgálnak, hogy akár jótékonysági, alapítványi munkának, akár közízlésformálásnak, vagy tárgyi ajánlásnak a platformja legyenek. Amikor megosztok egy jó cikket, akkor egy újságot, vagy egy ügyet reklámozok. Én azért megkülönböztetném magam azoktól az influencerektől, akiknek az a főfoglalkozása, hogy az oldalain termékeket reklámozzon. Én a munkámban élek, és nagyon örülök annak, ha megtalálnak cégek, akik azt gondolják, hitele van a véleményemnek, mert sok követőm van. Szeretem és követtem a reklámokat, magam is így tájékozódom. Megkérdezem a barátaimat, vagy megnézem, az ajánlásokat, mielőtt megvásárolok valamit. És ugyanígy tőlem is sokan kérnek tanácsot, miért ne ajánlanám azt, amiben én is hiszek.
Hozzászólás zárolva.