Magyar bort a poharakba!
Borivó nemzet a magyar, régóta az. Annak idején, igaz, ennek leginkább a rossz minőségű víz volt az oka, szinte csak ez fogyott. Hazánk a méretéhez képest lenyűgöző borválasztékkal dicsekedhet.
Magyarországon egyaránt előfordulnak mediterrán stílusú villányi, friss, gyümölcsös aromájú Balaton környéki, testes észak-dunántúli, savas északkelet-magyarországi, zamatos soproni borvidéki, sajátos ízvilágú somlói és nem utolsósorban világhírű tokaji aszús borok. A termőterületek korlátozott mérete miatt a magyar borászok többsége a kézműves jellegű, kis mennyiségben, de annál nagyobb odafigyeléssel végzett termesztést és borkészítést űzi sikerrel.
Szőlők, borok hazai tájról
A fehérborok készítésére alkalmas furmint jellegzetes magyar szőlőfajta, száraz bort is készítenek belőle, de mivel kiválóan aszúsodik, ez tekinthető az édes tokaji alapjának is. A szintén hungarikumnak számító hárslevelű testes, hársméz illatú bor alapanyaga, a furminttal együtt szintén aszú készül belőle.
Igazi különlegesség a kizárólag Badacsonyban termelt kéknyelű. Termesztése sok munkát igényel, ráadásul, nem képes önbeporzásra, ezért kis mennyiségben terem. Bora egyszerű, rusztikus ízvilágú, fiatalon is kellemes, de igazi élményt többéves érlelés után nyújt.
Az ezerjó egyike a legédesebb és legbővebben termő magyar fajtáknak. Bora alkoholban gazdag, kemény, kissé fanyar ízű.
Az Irsai Olivér névre keresztelt fajtát 1930-ban Kocsis Pál nemesítette. Korán érő szőlő, már augusztustól szüretelhető. Bora lágy karakterű, friss és illatos. Sokak kedvence, de hosszú érlelésre nem alkalmas. A szintén népszerű, nevéhez illően illatos, jellegzetes zamatú, kemény karakterű cserszegi fűszerest Bakonyi Károly nemesítette 1960-ban, az Irsai Olivér és a tramini keresztezésével.
A hazánkban sokáig kevéssé elterjedt vörösborfajták közül a legismertebb a bikavér, amely legalább három bor keverékéből összeállított cuvée, Egerben és Szekszárdon készítik. Testes, erős, magas alkoholtartalmú, alapja sokáig a kadarka volt, de ennek a fajtának a háttérbe szorulásával a kékfrankos vette át a fő helyet.
A világszerte legismertebb magyar bor kétségtelenül az aszú. A fürtről leválogatott, megtaposott aszúszemekből kicsepegő lére – az 50-60 százalék cukortartalmú, illóolajokban gazdag aszúesszenciára – töltött színmustból erjed az aszúbor. Hogy hány puttonyos, az attól függ, hogy egy hordóhoz mennyi aszúszemet használtak fel. A visszamaradó törkölyre szoktak gyengébb bort tölteni, így készülnek a fordításnak vagy máslásnak nevezett, kevésbé édes, savasabb típusok, a sommelier véleménye szerint remekül társíthatók például vadból készült pörköltekkel is.
Hozzászólás zárolva.