Akkor most fussak, vagy ne?

A csigolyaközti porckorong a csigolyatestek között teremt folytonos, rugalmas összeköttetést, felül és alul üvegporc választja el azoktól. Belső magja kocsonyás állagú, a magot kívülről a rostporcos anulus fibrosus borítja. Az anulust jellemzi, hogy képes vizet megkötni és ezáltal megduzzadni. A porckorongot az összenyomás, hajlítás és csavarás összetett kombinációja terheli.

Az egészséges porckorong a rá nehezedő nyomást egyenletesen osztja el a csigolyatestek felszínén.

A kor előrehaladtával a mag víztartalma csökken, amely következtében a porckorong rugalmassága is csökken, és a nyomás egyenlőtlenül tevődik át csigolyatestre. A porckorongok a gerinc hosszának negyedét teszik ki. A napközbeni terhelés hatására dehidrálódnak, és éjszaka az erőhatás megszűntével rehidratálódnak. Napi nettó 10-20%-os folyadékveszteséget figyelhetünk meg a porckorongban, és a napi terhelés alatt beálló folyadék veszteséget éjszaka a pihenés alatt visszanyerjük (ezért mérjük magunkat magasabbnak reggel, mint este), mely egy “pumpaeffektushoz” hasonlítható.

Miért nem megfelelő a reggeli futás?

– A csigolyatesteket összekötő porckorong feladata, hogy minden nap védje azokat, a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a rájuk ható erőket. Ideális esetben onnantól, hogy felkelünk, a lefekvésig folyamatosan és viszonylag egyenletes mértékben így működjön – mondta Volter Imola, a Budapesti Mozgásszervi Magánrendelő gyógytornásza.

– Ha már reggel, a felkelést követően kitesszük a porckorongot egy nagyobb terhelésnek, mint amilyen a reggeli kocogás is, abban az esetben már a sport időtartama alatt bekövetkezik a porckorong folyadékvesztése, ezáltal veszít a rugalmasságából és ellenálló képességéből. Megfigyelhető, hogy hirtelen csökken a testmagasság is. Ezt a folyamatot a legjobb futócipő és a legjobb, leginkább erőelnyelő talaj sem tartja vissza – figyelmeztet a szakember.