Aludjunk rá egyet!
Mottó: Senki sem gyömöszölhető bele egyetlen személyiség-tipológiai dobozba, de mindenki egy ilyen dobozból lóg ki.
A nyitott hajlamú ember igyekszik késleltetni a döntést, hogy még több információt tudjon összegyűjteni, első sorban az érzékelés és az intuíció útján. (lásd „Az a titokzatos hatodik érzék – az intuitív hajlamú ember” című epizódot.)
Ő az, akire rugalmasság és spontaneitás a jellemző, viszonylag jól alkalmazkodik. Nem töprengő, „agyalós” típus: a kérdéseket főként azért szereti nyitva hagyni, amíg csak lehet, hogy minél több megoldási lehetőséget kutathasson fel, és – legalább képzeletben – próbálhasson ki. Az érzelmei sem nagyon hatnak rá a döntés meghozatalakor: többet jelent számára az „Igen” vagy a „Nem” kimondásához egy kép, egy illat, egy hangszín vagy egy tapintás… És persze a belső hang, a belső kép, egy felidéződő íz, (rég elfelejtettnek gondolt) szag, egy érintés emléke!
Elképzelhetetlen például, hogy egy nyitott hajlamú nő vagy férfi (!) megfogás, megszagolás, felpróbálás nélkül vegyen meg akár ruhát, akár cipőt. A próba során persze nagyon fontos a látvány is (Hogy áll, hogy nézek ki benne? – Az áruházak cipőosztályain miattuk /vagy ilyen személyiségű ember ötletének köszönhetően/ vannak a lenti tükrök), de legalább ennyire lényeges a kelme, a bőr megérintése, valamint az, ahogy a ruha, cipő anyaga érintkezik (akár a fehérneműn, akár a harisnyán vagy zoknin keresztül) a testtel. Nem semmi élmény elkísérni egy ilyen nőt vagy férfit vásárló körútján – de az eladók is keresztet vetnek (gondolatban), amikor a 7-8 ruha, cipő megszemlélése és próbálgatása után végre megszületik az akár nemleges döntés.
Tanácsom: fogadjuk el a nyitott hajlamú személyt (is) olyannak, amilyen. Ne akarjuk a saját képünkre formálni, hiszen – ne feledjük el! – ilyennek ismertük meg őt, így fogott meg, így lett szimpatikus… később meg nem tudnánk mit kezdeni vele: közömbössé vagy éppenséggel ellenszenvessé válna.
Hozzászólás zárolva.