Miért nem kapható nálunk „igazság-szérum”?
Hazudni sokkal egyszerűbb, mint igazat mondani. Miért? Mert az őszinteség csak az egyenes, megbízható emberek
kiváltsága. És ebből a „fajtából” egyre kevesebb van!
Így azután egyre többször szembesülünk azzal, hogy a megrendelt munka nem készül el határidőre, fejfájásra, betegségre hivatkozva lemondanak egy rendezvényt, amire pedig bejelentkeztek (vagy egyszerűen el sem mennek), elmarad a gyereknek megígért délutáni, esti program, barátunk pedig, esetleg fejjel megy a falnak.
„Mondd meg az igazat, s betörik a fejed„; „Ami a szívemen, az a számon”; „Az igazság néha fájdalmas”; – lehetne még további szólásokat, szállóigéket idézni, melyből egyre többen ideológiát gyártanak, s olyannyira magukévá teszik, hogy szemrebbenés nélkül tudnak mellébeszélni, sumákolni, reálisnak tűnő magyarázatokat adni, hogy sokan, sokszor hajlamosak is ezeket elhinni.
Sokan azért nem mernek őszinték lenni, mert valóban félnek attól, hogy a másiknak fájdalmat okoznak. Nem merik megmondani, hogy vége a szerelemnek, vagy szerintük nem illik az a ruha barátjuk, barátnőjük egyéniségéhez, vagy egész egyszerűen most nincs kedvük elmenni abba a buliba, amire a meghívást korábban elfogadták.
Pedig sok esetben az őszinteség lefegyverző lehet.
A megrendelő, a partner dühét egy pillanat alatt ki lehet oltani, ha őszintén megmondjuk, hogy például technikai probléma lépett fel. Vagy őszintén bevalljuk, s megmondjuk, ha látjuk előre, hogy nem fogjuk tudni határidőre elkészíteni a vállalt munkát. Lehet, hogy ezzel az adott üzletet elveszítjük, de megúszhatjuk a kötbért, a kártérítést, vagy legalább annak egy részét. Megbízhatóságunk némi csorbát szenved ugyan, de a partnert ettől még nem biztos, hogy elveszítjük, ha egyébként megfelelő színvonalon, áron, s a határidőt betartva szoktunk teljesíteni. Kevesebb stressz partnerünknek, ha más megoldást kell találnia, mintha arra számít, hogy minden rendben van, s az utolsó pillanatban derül ki, hogy mégsem. Saját magunkat is sok stressztől óvhatjuk így meg.
Gyermekünknek is nyugodtan megmondhatjuk, hogy „elúsztunk a munkával”, vagy egyszerűen csak fáradtak vagyunk a megígért programhoz. Nem veszítünk szülői tekintélyünkből azzal, ha néha bevalljuk gyengeségünket, sőt a gyerek érzelmi neveléséhez is hozzájárulunk, ha megértésére, együttérzésére apellálunk.
Hozzászólás zárolva.