Már önmagában az is számos konfliktus lehetőségét jelzi, ha egy munkahelyi csoportban sok a nő, akik ugyan véleményem szerint két szempontból is előnyösebb munkatársak hímnemű társaiknál: kitartóbbak a munkában és lojálisabbak munkahelyükhöz. Ám vezető legyen a talpán, aki a női lélek rejtelmeiben igazán el tud igazodni, s jól tudja kezelni a kisebb-nagyobb, vagy éppen jelentős problémákat, s mindezt úgy, hogy a munka hatékonysága se romoljon.

Ha azonban ráadásul szingli nő a főnök, bizton számítani lehet stabil konfliktushelyzetekre! A szingli nő vezetőként halmozottan kívánja bizonyítani mindazon értékeit, melyeket magánéletében is előtérbe helyez, és személyisége a munkahelyen furcsa kettősséget, ellentmondásokkal teli megnyilvánulásokat eredményez:

- Mivel nincs se férje, se gyereke, se egyéb tartós, magánéleti elkötelezettsége, igazi munkamániás. S azt várja el minden munkatársától, hogy a munkahely és a munka legyen a legfontosabb az életükben, annak rendeljenek alá minden mást. Nem elégszik meg azzal, hogy munkatársai határidőre, rendesen elvégzik feladatukat, állandóan újabb és újabb, elvégzendő feladatokat talál, s mindig, mindegyik sürgős.

- Azzal a jelszóval, hogy "nem várok el többet mástól, mint magamtól" csak elvárásokat fogalmaz meg. Ritkán dicsér, s ritkán nyújt ellenszolgáltatást a többletteljesítményért. (Pl.: igen rossz néven veszi, ha valaki akár csak egy órára is elkéredzkedik, hogy elintézzen valami személyes ügyet, amit esetleg éppen a túlórák miatt nem tudott.)

- Minden munkaterületen tökéletesnek tartja magát, mindent jobban tud, s mindenről tudni akar, mert ő a főnök.

- Alapvetően konkurenciát lát az idősebb, és ezáltal tapasztaltabb munkatársakban

- Lojalitást csak saját főnökei, vagy a cég tulajdonosai iránt mutat. Munkatársai iránti lojalitása, empátiája csak látszólagos, mert azt tanulta a vezetőképzőn, hogy ezt kell mutatni.

- Áldemokratikus módon rendszeresen hív össze értekezletet, hogy megismerje munkatársai véleményét. A kritikát azonban nem tűri el, s ha módot talál rá, megbosszulja.

- Miközben látszólag érdeklődést mutat női munkatársai magánélete iránt, valójában irigyli mások családi harmóniáját, tartós párkapcsolatát.

- Látszólag utálja a munkahelyi intrikákat, valójában azonban ő a legnagyobb intrikus a csapatban. Nem áll tőle távol az "oszd meg és uralkodj" elmélete és gyakorlata.

E vezető típus nem csupán azért problémás, mert nem képes olyan csapatot összeállítani, amely tartós munkahelyi közösséget alkot, hanem mert ez által a munkavégzés hatékonysága és eredményessége sem olyan, mint amilyen kellene, hogy legyen.

Mindezek fényében a cégtulajdonosok és a fejvadászok, egy vezetőállás betöltésénél, ha nő is szóba jöhet, vajon miért az egyedülálló 30-asokat favorizálják? Vajon miért nem hiszik el még mindig, hogy a nő képes harmonikus egyensúlyt teremteni hármas (feleség, anya, munkatárs) szerepkörében, ha valóban egyértelmű elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben, s valóban tiszteletben tartják az anyasághoz való jogát?

Egy dühös női olvasó