
A laikusok sokszor úgy gondolják, hogy a programozók csak gyártják, gyártják a programsorokat, csak úgy megszületnek egyre-másra az újabbnál újabb weblapok és webáruházak: egy rendszert kell követni, egy programozási nyelvet ismerni, és már megy is a munka, ami – egy kis kreativitást leszámítva – teljesen sablonos. Adott parancssorok bevitele az egész.
1. Audrey esete a népszámlálás weboldalának fejlesztőjével
A 2011-es népszámlálás alkalmával a Központi Statisztikai Hivatal létrehozott egy weboldalt azok számára, akik az interneten akarták adataikat megadni. A hivatalos weboldal készítője minden bizonnyal sokat dolgozott, és keveset lehetett a családjával ez idő alatt, mert a következő üzenetet rejtette a weboldal súgójába: „Végtelen szerelemmel Audrey-nak (és a családomnak).”
Van egy hátborzongató rejtett üzenetet a Firefox webböngészőben. Minden Mozilla böngésző tartalmaz néhány speciális funkciót, melyet az „about:” szöveg címsorba való beírásával érhetünk el. Ezek között helyet kapott egy kísérteties, mégis vicces ablak. Az „about:robots” beírásával a következő figyelmeztető üzenet jelenik meg:
„Üdv, emberek!
Látogatásunk békés és jó szándékú!
- A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
- A robotok láttak dolgokat, amiket az emberek el sem hinnének.
- A robot a te műanyag haverod, akivel pompásan érzed magad.
- A robotoknak fényes fémfenekük van, amelybe nem szabad beleharapni.
És van egy tervük.”
3. Zavaros vagy?
A szerverek és a felhasználók „kapcsolata” nem mindig zavartalan, sokszor érkezik hibás adat a felhasználók részéről. Az viszont eléggé szokatlan, hogy a szerver egyszerűen zavarosként értékeljen valamit, úgy, ahogyan ezt egy Facebook hibaüzenetben olvashatjuk: „A szerver a kérést zavarosnak találta, és nem tudja, hogy hajtsa végre.”
5. A lázadó Mac OSX-fejlesztő
„Kedves Kate,
ez az őrülteknek szól. Az elcseszetteknek. A lázadóknak. A bajkeverőknek. Kerek dugó a négyszögű nyílásban – ők mindent máshogy látnak. Ők nem szeretik a szabályokat, és nem tisztelik a régi időket. Mindegy, hogy dicséred, vagy ellenkezel, nem hiszel, magasztalod, vagy becsméreled őket. Az egyetlen dolog csak, amit nem tehetsz, hogy elfelejted őket. Mert ők változtatnak.
Légy jó,
John Appleseed”