A gyerekek pedig hallgatják, olvassák és szeretik a mesét. Ők is irtóznak ettől a rettenetes szereplőtől, akivel aztán a való élethelyzetekben is gyakran összetalálkozhatnak.

Például amikor az apa új feleséget visz a házhoz. Nem csoda, hogy nem örülnek neki...

A második feleség sem úgy született, hogy mostohaanya akar lenni. A férfival együtt "megszerzett" gyerek(ek) sokszor szokatlan és megterhelő szülői kötelezettségeket rónak rá. Egyre több nőből lesz mostohaanya, s bár igyekeznek még a szó használatát is kerülni, negatív kicsengése miatt gyakran kerülhetnek kellemetlen helyzetbe:

" Férjem korábbi házasságából két kislányt hozott, akik társaik előtt mindig a mostohaanyjuknak neveztek. Ez engem végtelenül bántott, és azt ajánlottam a lányoknak, hívjanak inkább az apukájuk feleségének. Ez egyfajta köztes megoldásnak tűnt, de lehetőséget adott arra, hogy az új kapcsolathoz új megnevezések kerüljenek, és egyenrangú családtagként kezeljenek..."- mondja Éva.

Egy új névválasztással azonban még nem ér véget a "tortúra".

 A mostohák igyekeznek bebizonyítani, hogy ők nem olyanok, mint a mesékből megismertek, ezért aztán folyamatosan igyekeznek is tisztaszívűségüket és jólelkűségüket bizonygatni. Mindent megtesznek a "bevállalt" gyerek (és saját) boldogulásukért is. Ám a tökéletességre való törekvés olyan akadály, melyet önmaguknak állítanak fel, s egyszer csak belefáradnak a teendőkbe, és úgy érzi mindent elrontottak.

" Ahogy egyre szorosabbá vált Sanyival a kapcsolatunk, a lánya egyre féltékenyebb lett. Minden alkalommal, amikor nálunk járt, szabályosan kisajátította magának az apját, mintha én ott se lettem volna. Állandóan az édesanyját emlegette, mintha abban reménykedett volna, hogy a szüleit újra összehozhatja. Féltékeny kezdtem lenni a gyerekre is, és a férjem múltjára is. Amikor ránéztem a kislányra, mindig az előző asszony jutott eszembe. Kezdtem gyűlölni a gyereket..."- panaszolta egyik barátnőm.

Teljesen normális reakció, ha a válás utáni érzelmi bizonytalanságban a gyerek is, és az új asszony is birtokolni akarja azt, akit szeret. Ám a gyerek nem lehet vetélytárs. Ebben az érzelmi zűrzavarban az apának sem könnyű, hiszen hol ide, hol oda húz a szíve. Meg kell találnia a helyes egyensúlyt, hogy mindenkinek azt nyújthassa, ami jár.

Persze gyakran előfordul hogy a második feleségek a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudnak szeretetteljes kapcsolatot kialakítani a "hozott" gyerekkel.

"Te ne beszélj nekem, nem te vagy az anyám!" - hangzik el a gyerekek szájából kegyetlenül őszintén ez a mondat. Bármennyire is igyekszik tökéletes lenni, és magát megkedveltetni a "mostoha", a gyerekek szeretetét továbbra is a biológiai anya kapja.

És ne felejtsük el, hogy nem a gyerek akarta a szülők válását. A megváltozott helyzet miatti keserves fájdalmát, és minden gyűlöletét, az anyja helyébe lépő nőn éli ki...

"Muszáj hát nekem mindenáron a férjem gyerekeit szeretni?" - kérdik ilyenkor kétségbeesve vagy a napi küzdelmekbe belefáradva a mostohák.

A szakértők szerint ettől ne legyen senkinek se bűntudata:

"Ne kényszerítse magát, hogy olyan viselkedési formákat és tulajdonságokat mutasson irányukba, melyet a lelke mélyén elutasít. Még a vér szerinti szülőknek is nehezükre esik szeretni azt a gyereket, akinek a karaktere idegen a számukra."

Miért lenne hát köteles mostohaanyaként másként érezni?