Az egész történet egy egyszerű blogbejegyzéssel indult, ami aztán akkora vihart kavart a közösségi online felületeken, hogy a témáról később egy könyv is megjelent. Ami ennyire megmozgatta a kommentelők fantáziáját, az az önkéntes munka hasznosságának kérdése volt. Pontosabban az, hogy a fiatalok, akik önkéntes munkát vállalnak valamelyik fejlődő országban, vajon nem okoznak-e több kárt, mint hasznot, pusztán a jóindulattól vezérelve.
Pippa Biddle, az említett blogbejegyzés szerzője olyan esetekről számolt be, mint amikor önkéntesek HIV-fertőzött gyermekeknek akartak segíteni a Dominikai Köztársaságban, de senki sem beszélte a nyelvüket. Vagy amikor Tanzániában önkéntesek mindenféle szakipari ismeret nélkül építettek házakat, aztán a helyiek – egyfajta Kőmíves Kelemenként - egész éjszaka próbálták helyrehozni a hibákat. A posztot kétmillióan látták és rengeteg hozzászólást generált. Ez is arra utal, hogy az ügyben sokan érintettek. Olyanok, akik számítanak az önkéntesek munkájára, de azok is, akik mindenféle képesítés nélkül önkéntes munkára jelentkeznek árvaházakba, iskolákba, vagy kórházakba világszerte.
Pippa Biddle, aki mindössze 21 éves volt, amikor megírta ezt a bejegyzését, annyira fellelkesült a nagyszámú visszajelzéstől, hogy alaposabban kezdte el kutatni a témát. Ebből született a könyv: Kiváltság és hatalom, avagy az önkéntesség paradoxona címmel.
„A jóindulat, hozzáértés nélkül, kifejezetten káros lehet” – összegezte mondandóját Biddle.
A világjárvány előtt az önkéntes munka már hatalmasra nőtt iparággá vált, a résztvevők száma globális szinten évente meghaladta a 10 millió főt, akik a 2019-es évben 1,45 milliárd eurót költöttek csak az utazásra. A mozgalomban jórészt képzettség nélküli, fehér fiatalok vesznek részt, akik az önkéntes munkát egyfajta kalandnak tekintik.
Kritikusok szerint ez a fajta hozzáállás a szegénységből turisztikai látványosságot csinál és az önkéntesek akaratlanul is súlyosbíthatják az éppen megoldani kívánt problémákat. Olyan munkát végeznek, amire az adott országban is lenne jelentkező, ezzel növelik a munkanélküliséget, ad absurdum még fel is erősíthetik a fejlődő világ szegény közösségeivel kapcsolatos lekicsinylő sztereotípiákat.
Biddle könyvében több fejezetet szentel annak vizsgálatára, hogy a gyermekközösségekben végzett önkéntes munkának, (ami egyébként az egyik legnépszerűbb önkéntes tevékenységnek számít) milyen negatív hatásai lehetnek. Példaként említi az árvaházi ellátást, ahol a gyakran cserélődő önkéntesek miatt kötődési rendellenességek alakulhatnak ki a gyerekekben és ez alapvetően befolyásolhatja pszichés fejlődésüket. A könyv példát hoz arra is, mi történik, ha az önkéntes olyan helyzetbe kerül, amelynek kezelésére nincs megfelelő képesítése: egy fiatal orvos például a műtét során elájult egy váratlan komplikáció okozta stressztől.
Biddle történetei arra világítanak rá, hogy a szervezett önkéntes munka az évek során már nem segítségre szoruló közösségek igényeire reflektál, sokkal inkább követi a saját logikáját, pontosabban az érdekeit.
A probléma nem csak abban áll, hogy az önkéntesek képzetlenek, hanem úgy tűnik: az egész iparág a gyarmati gondolkodásmód egyfajta kiterjesztése. A gazdasági és politikai hatalom gyarmati struktúrái élnek tovább benne.
Biddle szerint az önkéntes turizmus történetében túl sok olyan eset van, amikor a fejlett országok döntik el, hogyan segítenek, és túl kevés olyan estet ismerünk, amikor a segítségre szorulók hangja lenne a döntő. Biddle egy helyütt úgy fogalmaz: "a kezdeményezésnek mindig az érintett közösségtől kell kiindulnia." A 2014-es blogbejegyzés óta olyan kampányok láttak napvilágot, mint a Barbie Saviour és a No White Saviors, amelyek szorgalmazzák, hogy a segélyszervezetek és az önkéntesek gondolják át a tevékenységüket.
Valamifajta változás tehát elindult, de Biddle szerint mindaddig, amíg nem történnek rendszerszintű átalakítások az önkéntes munkák szervezésében, addig továbbra is "évente több millió ember fogja úgy gondolni, hogy rendben van, ha ’megvásárolják’ a kiszolgáltatott gyermekekhez való hozzáférést, majd a jócselekedeteikről az interneten posztolnak megható képeket".
