Sikertelen fogyókúra, ok nélküli hízás?
A nyár közeledtével egyre több hölgy keres fel, hogy szeretne megszabadulni felesleges kilóitól, a derék körül lerakódott sírpárnáktól. Gyakran már laboratóriumi vizsgálatok eredményeit is hozzák magukkal – mondja Balázs Csaba professzor, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa.
Több beteg panaszkodik arról, hogy annak ellenére, hogy ügyel az étkezésre, rendszeresen mozog, a plusz kilók mégis megmagyarázhatatlanul kúsznak fel rá, rövid idő alatt. Ilyen esetben valóban fontos a pajzsmirigy állapotának ellenőrzése.
Gyakran a pajzsmirigy a felelős
Napjainkra a világ jelentős részén az elhízás járványszerű méreteket öltött. Kétségtelen, hogy hátterében gyakran áll a csökkent étvágy ellenére is kialakuló elhízás. Ezért számos országban, kutatók sokasága dolgozik jól felszerelt laboratóriumokban azon, hogy minél előbb megmagyarázza ennek a jelenségnek a hátterét és megoldja ezt a jelentős gondot. Egy friss kutatásban a szerzők 12 csökkent pajzsmirigy működésű beteget vizsgáltak 1 éven át és a testsúlyuk mellett meghatározták a testtömeg indexet (BMI-t), a szövetek összetételét, az egyének fizikai aktivitását is. Azt találták, hogy jól beállított pajzsmirigy kezelés mellett, a vizsgált egyének átlagos testsúlya 83.7 kg-ról 79.4 kg-ra csökkent, ezzel egyidejűleg növekedett fizikai és szellemi aktivitásuk.
Nem elég egy laborlelet
A testsúly csökkenését elsősorban az ún. megkötött „rejtett” víz kiürülésére vezették vissza. Ez a megkötött víz (mixödéma) nem ritkán látható is a pajzsmirigybetegek szeme körül és lábán egyaránt. Mi is azt figyeltük meg, hogy ez a mixödéma a megfelelő kezeléssel jelentősen csökkenthető – magyarázza Balázs professzor. A jó hír tehát egyértelműen az, hogy egy újabb terápiás lehetőség áll rendelkezésünkre az elhízás elleni küzdelemben. A drasztikus és egyre többféle fogyókúrák előtt feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy csökkent működésére. Amennyiben ez fennáll, akkor megfelelő orvosi kontroll segítségével történő kezelés hatására a megfelelő kalória bevitel mellett fokozatos fogyás érhető el.
A „rossz” hír azonban az, hogy egyetlen lelet (pl. a TSH értéke) nem feltétlen jelzi a szövetek megfelelő hormonális ellátását, így nem ad feltétlen támpontot a diagnózishoz és a kezeléshez. Balázs professzor szerint a diagnózishoz a laborlelet mellett mindig figyelembe kell venni a beteg tüneteit és egyéb (például ultrahang) vizsgálat eredményeit.
