A komfortzóna egy lelkiállapot, egy kényelmi helyzet, amelyben otthonosan mozgunk, és ami minimális szorongással jár. Életünk azon területei képezik a részét, amelyekben jól kiismerjük magunkat. Ezek lehetnek földrajzi területek, például a város, ahol élünk, vagy az otthonunk, a munkahelyünk. Ide tartoznak a napi rutinok és azok a tevékenységek, amiket rendszeresen végzünk, amik jól mennek. Vagy emberek, akikkel gyakran találkozunk. A megszokott dolgok. A komfortzónának kétséget kizáróan sok előnye van, és ez összefügg a kontroll, a biztonság iránti vágyunkkal. Amit jól ismerünk, ami kiszámítható, tervezhető, az kényelmet és biztonságot, vagy legalábbis ezek illúzióját adja.
A komfortzóna biztonsága csak egy illúzió
100 százalékos biztonság, kiszámíthatóság, kontroll, tervezhetőség ugyanis nem létezik, bármennyire szeretnénk is. Vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá, hogy minden ugyanolyan maradjon, de ahogy nem állíthatjuk meg a gyerekeinket a növekedésben, úgy a világot sem a változásban. Az életben ezer meg ezer olyan helyzet van, amire nem lehet felkészülni. Hiába minden próbálkozás, görcsös ragaszkodás, nem lehetséges mindent szabályozni, irányítani, megelőzni.
A változás kibillent az egyensúlyunkból
Ha változás következik be, az általában együtt jár azzal, hogy kibillenünk ebből a biztonságos, ismerős, komfortos helyzetből. Ilyen lehet egy költözés, egy munkahely váltás, egy új főnök. Amikor az ismerőst és kiszámíthatót felváltja az ismeretlen, a bizonytalan, az szorongáshoz vezethet. Mindannyian másképp reagálunk erre. Van, aki könnyen veszi a változásokat, és hamar otthonosan mozog az új közegben, és van, akinek nehezebben megy. Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyire szűk az a komfortzóna, amiben mozgunk, és a Covid hatására ez fokozottan igaz lehet akkor is, ha előtte másképp volt. Ha mindig ugyanabban a boltban vásárolunk, már az is kibillenthet az egyensúlyunkból, ha új helyre megyünk, vagy a megszokott üzletünket átrendezik. Ha csak a városon belül szoktunk autót vezetni, félelmetesnek tűnhet kimenni egy főútra vagy autópályára. Ha hónapok óta home-office-ban dolgozunk, szorongást okozhat újra bemenni az irodába.
A szűk komfortzónának sok hátránya van
Ha kevés a változatosság, nincsenek új impulzusok, inspirációk az életünkben, ha minden nap, minden hét szinte ugyanolyan, mint az előző, könnyen fásultak leszünk. Ha túlságosan belekényelmesedünk az életünkbe, szinte semmi nem változik, akkor nekünk is kevesebb lehetőségünk van változni, fejlődni. Valójában sokszor épp ez a kényelmes látszat-biztonság, amit nem szívesen adunk fel magunktól, a fejlődés legnagyobb akadálya.
- Mennyire vannak benne új dolgok, izgalmas kihívások? Hogy viseled a kívülről jövő változásokat, amiket nem te kezdeményeztél? Mennyire szorongsz váratlan helyzetek esetén?
- Fontos kérdés, képesek vagyunk-e a rugalmasságra, ha az adott helyzet megkívánja, vagy mereven ragaszkodunk a megszokott dolgokhoz, a saját terveinkhez és elképzeléseinkhez?
- Pánikba esünk-e, ha nem mi irányítunk mindent, vagy képesek vagyunk néha sodródni az árral?
Az a tapasztalatom, hogy minél kevésbé vagyunk rugalmasak saját magunktól, az élet annál inkább rákényszerít. Minél tágasabb a komfortzónánk, minél szélesebb körben mozgunk otthonosan, annál jobban kezeljük a változásokat, és annál könnyebben birkózunk meg a kihívásokkal. Gyakran hallom, hogy „én már ilyen vagyok, nem változom”, pedig szerencsére ez nem feltétlenül igaz. Ez nem egy biológiai törvényszerűség, hanem a gondolkodásunk eredménye.
Bármennyi idősek vagyunk, az agyunk képes a változásra. Ezt hívják neuroplaszticitásnak. Ha új dolgokat csinálunk, új agyi idegpályák jönnek létre, a régi berögződések felülírhatóak. Persze ezért aktívan tenni kell. Hogyan? Például a saját gondolkodásmódunk és a cselekedeteink kisebb-nagyobb megváltoztatásával.
Gondolj arra, milyen izgalmas egy ismeretlen helyre utazni! Minden új, érdekes, különleges, más, mint a megszokott. Ilyenkor mi is spontánabbak, lazábbak, jobb fejek vagyunk. Nem törvényszerű, hogy ez csak a nyaralások alkalmával legyen így. Ki mondta, hogy nem lehet ebből egy kicsit belecsempészni a mindennapokba?
Így gyakorolhatod a komfortzónád kitágítását
- Csinálj tudatosan másképp néhány rutin tevekénységet!
Menj más úton vagy más módon a munkába vagy a boltba, mint ahogy általában szoktál.
Moss fogat másik kézzel.
- Próbálj ki valami újat, és találd meg benne a jót!
Mindig ugyanazt a pár ételt rendeled a kedvenc helyeden? Kóstolj meg valami merőben mást.
Vegyél egy olyan színű ruhát, amilyen még nincs a szekrényedben. Ha mindig sötét, vagy semleges színeket hordasz, szerezz be egy izgalmas, színes darabot! Olvass el egy olyan könyvet, amit korábban sose vettél volna a kezedbe.
- Tanulj valami újat!
Felnőttként olykor mániákusan kerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben nem érezzük jónak magunkat, ahol nem vagyunk magabiztosak. Pedig épp ezek azok a területek, ahol valami újat tudnánk tanulni. Aki pedig elzárkózik a tanulástól, a fejlődéstől zárkózik el. A tanulás nem feltétlenül azt jelenti, hogy újra be kell ülnünk az iskolapadba, bár az is határozottan jót tehet.
Megtanulhatsz például a gyerekeddel, unokáddal görkorcsolyázni. Elkezdhetsz horgolni YouTube videók alapján. Vagy tortát díszíteni, meditálni, zumbázni. Elsajátíthatsz minden nap 5 új angol szót. Nézhetsz külföldi filmeket eredeti nyelven. Érdekes lehet egy jobb agyféltekés rajztanfolyam.
Keressük bátran az új helyzeteket! Jó, ha megtapasztaljuk és megengedjük magunknak, hogy ismét kezdők lehessünk valamiben. Nem az önmagunkat mindentudónak gondoló felnőttek, akik általában vagyunk. Nagyon unalmas, ha csak olyan dolgokat csinálunk, amikhez értünk. A tanulás az új ismeretek mellett alázatot, friss perspektívát, önismeretet, új impulzusokat ad, és az agyunkat is karban tartja.
Az új mantránk a ”nem megy ez nekem, de béna vagyok, sose fogom ezt megtanulni” helyett legyen az, hogy: „Minden nap egyre jobban megy. Gyakorlással minden fejleszthető. Egyre jobban élvezem, amit csinálok.”
- Légy spontánabb, fogadd nyitottsággal a változásokat, és hozd ki belőlük a legjobbat!
Ha valami másképp alakul, mint terveztük, bosszankodással valószínűleg nem sokra megyünk. Szerencsésebb, ha úgy állunk hozzá: hogy tudom kihozni ebből a legjobbat? Hogy tudok ebből a napból egy jó napot varázsolni akkor is, ha esik az eső és reggel lekéstem a buszt. Örüljünk minden hirtelen változásnak, hiszen ezáltal van lehetőségünk gyakorolni. És gyakorlat teszi a mestert! Igaz?
Darida Ágnes többi írását itt olvashatod:
"Elegem van abból, hogy mindent én csinálok!"
Mit tegyünk, ha összecsapnak a fejünk felett a hullámok?
