Brutálisan véres gyilkosságok, tanárverések, öngyilkosságok, agresszív és deviáns megnyilvánulások százaitól hangos naponta a sajtó és a média.

Megborzongunk, fejünket csóváljuk, ledöbbenünk és jajgatunk, miközben aggódva saját gyerekünkre sandítunk: - Ugye ő ezt sosem tenné, és vele sem történhet meg ilyesmi...?

Sosem tudhatjuk. Abban azonban majdnem bizonyosak lehetünk, hogyha szeretetben és harmonikus családban neveltük fel, kisebb az esélye annak, hogy eltévedt bárány lesz belőle.

Azt mondják, hogy már a fogantatáskor eldől minden: Akartuk-e, szeretettel várjuk-e, jókor toppan-e az életünkbe? És vagyunk-e annyira érettek, hogy türelmesen gondoskodjunk róla?

Mert a szülők, és különösen az anya viselkedése, egy életre meghatározza a szeretetre szomjas, fogékony értelmű, és érzelmű csecsemők személyiségét:

"Az élet első 9 hónapjában elszenvedett sanyargatások, kegyetlenségek hatására keletkeznek az első lelki betegségek. A személyiségzavar 9-24 hónapos korban, a neurotikus, ideggyenge alkat pedig a 2. életév után elszenvedett ártalomra utal" - állítják a pszichológusok.

Az tény, az élet első három évében, a gondoskodást megvonó, az érzelem nélküli, és gyermekével nem kommunikáló anya, apa mellől nőnek fel: a gátlástalan, agresszív, igazi, szeretetteljes emberi kapcsolatokra képtelen, bűntudattalan, impulzív, kockázat vállaló és élményhajszoló kegyetlen "utódok". Gyakran belőlük válnak a hidegvérű gyilkosok is.

De az agresszív, brutális szülői magatartás és a folyamatos családi zűrök, viszályok is megzavarhatják a gyermeki lélek fejlődését.

Ilyenkor válhat a gyermek bizalmatlanná, fölényessé és nyeglévé, aki tiszteletlen a szüleivel és a többi felnőttel szemben is. Ha elvész a szülő-gyerek kapcsolat, frusztrálttá, csökevényes lelkületűvé válnak. Ők azok, akiknél "pénzzel pótolják" a szülői szeretetet, ezáltal tárgyias-anyagias beállítottságúvá válnak, az ügyeskedők, csalók és tolvajok táborát szélesítik.

A rideg anya, domináns apa kapcsolatokból nőgyűlölő, felszínes kapcsolatú fiúk, a konfliktuskerülő hazudozók, a hanyag, nemtörődöm családból felnövő gyújtogatók, az önző és sértődékeny nárcisztikus személyek lesznek.

A túlzott szülői szeretet és féltés, az un.majomszeretet a gyerekben félénkséget, önértékelési zavarokat, bizonytalanságot és ügyetlenséget okozhat. Ez a másik véglet.

Nem is folytatom... Kicsit brutálisan kiemelt és eltúlzott rendellenességek?

Lehet. De az így felnevelkedett gyerekek utódai sem fognak majd más példát látni...

Mert jó, ha tudjuk:

 "Gyermeked a sorsod tükre: törésed, kopásod, torzulásod viszontlátod benne."

Tanítsuk meg őket - SZERETNI!!