A súlyosan megsérült állat haláltusája két órán át tartott. A hím, amely addig a két kölyköt gondozta, 45 perc elteltével vette észre, hogy párja ott hever. Azonnal lement hozzá a földre, és átölelte. Mellette ülve próbált meg kapcsolatot teremteni vele a következő 48 percben. Közben ölelgette és szagolgatta, sőt arra is figyelt, hogy a csoport kíváncsiskodó fiatalabb tagjait távol tartsa. Miközben társát babusgatta, olyan rikoltást is hallatott, amellyel rendszerint veszélyes ragadozó közeledtére hívják fel a figyelmet a majmok, pedig nem volt a közelben ragadozó.
A kutatók szerint nem könnyű értelmezni, hogyan fogadják a főemlős állatok a halált. A hím például megpróbált közösülni nőstény párjával. A közönséges selyemmajmok más főemlősökhöz, így a bonobókhoz hasonlóan gyakran használják a szexualitást társadalmi kötelékeik megerősítéséhez. A kutatók nem tudják, hogy a szexuális próbálkozást és a vészrikoltást a gyász váltotta-e ki, vagy a helyzetből fakadó stressz. Szerintük a feszült helyzet eredményezhet furcsa viselkedést a hímeknél, de az is lehetséges, hogy ezekkel csak megpróbált válaszreakciót kiváltani a sérült nőstényből - adta hírül az MTI az érdekes esetet.
A közönséges selyemmajmok mintegy 10 évig élnek. A szóban forgó majompár ennek az időnek legalább egyharmadát töltötte együtt, és nyolc utóduk született. A kutatók szerint a nőstény a halálakor megint vemhes volt. A hím állaton a nőstény halála előtt és közvetlenül utána nem látszott pszichikai sérülés. Később azonban távozott a csoportból, s valószínűleg ebben közrejátszhatott domináns társa elveszése.
