Amikor megérkeztünk Laosz ősi városába, Luang Prabangba, még vacsora előtt meghívtak minket a szálloda egyik termébe, ahol ünneplőbe öltözött vendéglátóink fogadtak minket. Itteni kedves hagyomány a vendégeket ilyen szertartás keretében fogadni. A beszédek után fehér szalagokat kötöttek a csuklónkra jókívánságaik kíséretében. Három napig kellett ezeket hordani, hogy beteljesüljön a sok kívánság. Majd ezután átadtak egy virágokból készült díszt, amit másnap felajánlottunk az egyik szentélynek. Nagyon megható volt ez a fogadtatás, őszinte szeretet sugárzott belőle.
Találkozás a szerzetesekkel
Még napfelkelte előtt csörgött a vekker és egy gyors zuhany után már a szálloda parkolójában kapaszkodtunk fel a buszra. Indultunk a szerzetesek hajnali alamizsnagyűjtésére.
Idegenvezetőnk előző este elmagyarázta, mit kell tudunk erről a vallási hagyományról. A szerzetesek így szerzik be aznapi élelmüket, főleg a ragacsos rizst. Nagyon fontos, hogyan viselkedünk, mit viselünk, nehogy megsértsük a helyi szokásokat. Hosszú ujjú inget, blúzt vettünk fel, térdünket eltakaró szoknyát, illetve nadrágot hordtunk és a szertartásokhoz használatos hosszú kendőt keresztbe tettük a felsőtestünkön.
Teljes csend honolt, éppen, hogy pirkadt. Kis sámlik vártak minket az utca hosszában.
A hölgyeknek, akik részt akartak venni a rituáléban, alacsonyabban kellett ülniük, mint a szerzetesek és nem nézhettek rájuk. A férfiak állva adhatták át adományaikat. A helyi asszonyok már kint ültek csendben, mellettük a frissen főzött rizs egy nagy tálban. Így várták, meditálva, a szerzeteseket. Mi is kaptunk kis kosárkákban rizst és csokoládét. Az utca végén egyszer csak feltűnt a narancssárga leplekbe öltözött, mezítlábas fiatalemberek hosszú sora. Libasorban jöttek, egymás mögött és mindenki előtt egy pillanatra odatartották nagy öblös tálukat. Ide kanalazták bele a hívek a főtt rizst. Voltak egész kis gyerekek, tinédzserek és idősebbek is. Laosz is arról híres, mint Burma, hogy a gyerekek hosszabb-rövidebb ideig elmennek egy kolostorba tanulni. Aztán eldönthetik, hogy van-e elhivatottságuk vagy sem a papi élet iránt.
Szerencsénkre ezen a reggelen nem voltak olyan turisták, akik minden tisztelet nélkül fotózták volna a szertartáson résztvevőket. Így nem zavarta meg semmi a vallási áhítatot.
Pezsgő élet a piacon
Napfelkelte után nem sokkal már pezsgett az élet a szomszédos utcákban lévő piacon. Ez elképesztően különleges volt. Olyan gyümölcsöket, zöldségeket, állatokat árultak, amiket máshol nem. Vehettünk volna patkány pecsenyét, pálcikákra felhúzott békát, kígyót, folyami rákokat kosárszám, a gyümölcsök nagy részének még a nevét sem ismertem, annyiféle itt honos fajtát árultak. Rizsből legalább 6-8 félét láttunk hatalmas zsákokban.
Lassan megéheztünk és szerencsére finom illatokat hozott a friss reggeli szellő. Egy érdekes formájú vaslapon, kis félkör alakú mélyedésekben sült valamiféle tészta. Azonnal vettünk kóstolót. Mennyei volt a kókusztejből és rizslisztből készült édesség. Azóta már próbáltam itthon is megsütni, de azt az ízt nem tudtam sehogy sem elérni. A szállodába visszatérve megreggeliztünk, majd indultunk a város felfedezésére.
Történelmi korok emlékei
Buja zöld hegyek gyűrűjében fekszik a Mekong partján Luang Prabang. Gyönyörű vidék! Laosz egyik ékköve.
Az egész város UNESCO védelem alatt áll, ami nem csoda, mert történelmének különböző korszakaiból megmaradtak a jellegzetes épületek. A legnagyobb közülük a volt királyi palota, ami ma múzeum. Pár éve még tele volt a kommunista országok delegációinak ajándékaival. Még Magyarországról is volt itt valami. Akkor a palota nagyon lepusztult állapotban volt, egy nagy részét le is zárták. Manapság már rájöttek arra, hogy a turizmus jó pénzt hoz és érdemes rendbe hozni a műemlékeket. Az biztos, hogy sok változás történt az elmúlt években itt is.
A palota egyik fogadó termének falait színes tükrökből készült mozaikok díszítették, visszakerült a királyi család néhány régi bútora és egyéb dísztárgyak, pár fénykép. De a mai napig nem lehet tudni, mi történt a királlyal és családjával, miután elvitték őket egy átnevelő táborba.
Eltűntek teljesen a kommunista ajándékok és hogy őszinte legyek, nem kár értük. Helyi szokás szerint ebbe az épületbe is csak mezítláb lehetett belépni, ahogy a templomokba is.
A buddhista templomok
Luang Prabang a buddhizmus központja az országban. Egész káprázatos a szentélyek építészete és díszítése. Sokkal légiesebbek, mint más dél-kelet ázsiai országban és díszítéseik is sokkal részletgazdagabbak. Több templomot meglátogattunk és megcsodálhattuk ezeket a műalkotásokat. Általában az épületek teljes homlokzatát faragások borítják. Belső falaikon aranyozott apszarák, a mennyei táncosnők fogadják a belépőt, a csarnokok közepén több Buddha szobor arannyal, drágakövekkel vagy azok üvegből készült másolataival borítva néznek szembe a belépővel.
A 16. századi Wat Xieng Thong, az Arany városi kolostor az egyik legdúsabban díszített templomegyüttes. Teljes homlokzata aranyozott faragott fa borítású, ahogy beléptünk, csak úgy ragyogtak az aranyozott fekete lakk domborművek a falakon és középen a hatalmas arany Buddha szobor trónolt.
Wat Souvannampoumaram a kedvencem, ez a legnagyobb és talán a legszebben dekorált templom, de nem is ez teszi olyan különlegessé, hanem a kert, ami körülveszi. Benne az épületek mellett a vörösen lángoló bougainvilliákkal, mintegy összehasonlítva az emberi alkotást a természettel.
A legmegkapóbb számomra Luang Prabangban az volt, hogy itt még a turizmus sem befolyásolta annyira a város képét, mint más országokban. Bár a főutcán már egymás mellett sorakoztak a boltok, teázók, kis vendéglők, de azért érezhető volt bennük a hely szelleme, egyedisége. Manapság sajnos sok helyen a világban uniformizáltak lettek a boltok, a kávézók. Mindenütt ugyanazt kapjuk. Az ember talán a komfortzónáját akarja ezzel biztosítani, de akkor miért utazunk és hol van az ismeretlen felfedezése, ami az utazás lényege?
Kézzel szőtt textíliák
Laosz történelmében a kézimunka, különös tekintettel a kézzel szőtt textilekre, nagy múltra tekint vissza. Sajnos a kommunizmus ezt is szinte kiirtotta az ország hagyományaiból, haszontalannak bélyegezve. Már évekkel ezelőtt találkoztam itt egy lelkes amerikai hölggyel, aki szerencsére segített újjáéleszteni a hagyományos szövési eljárásokat és aprólékos mintákkal teleszőtt, finom selyem anyagokból készült sálakat, ruhákat árult. Mostani utamon már több ilyen, minőségi árukkal teli boltot láttam és nemcsak selymeket, de egy különleges, csak itt honos fekete-fehér ébenfából készült dísztárgyakat, illetve ezüst tárgyakat is árultak egyes boltokban.
Az esti piac a város egyik fő attrakciója. Vacsora után alig vártuk, hogy indulhassunk a felfedezésére. A valóság még sokkal színesebb volt, mint ahogy gondoltuk. Mindent lehetett kapni a laoszi selymektől a fafaragásokon át a gyógyteákig. Ezüst ékszereket próbálgattunk, helyi ízeket kóstolgattunk. Szinte az egész városkát keresztül szelte ez a kavalkád. És ha valaki elfáradt a sok nézelődésben és vásárlásban, akkor ott voltak a kis bárok és éttermek, ahová betérhetett a megfáradt turista.
Ezt is olvasd el Földváry Esztertől!
Lalibela, a keresztény hit őrzője Etiópiában
