Ha éppen most ezeket a sorokat olvasod, akkor nagy valószínűséggel már benned is felmerült igényként, egy sokkal "finomabbszintű létezés" lehetősége. Igen, valóban megvan az esélyünk arra, hogy az "Isteni Diplomácia" felébredjen bennünk, és beragyogja nemcsak a mi életünket, hanem a környezetünkben élőkét is. De vajon mi lehet a különbség a "hétköznapi", és az "Isteni" diplomácia közt? Nézzük. A diplomata valóban mesteri szinten űzi a problémák kezelését, de vajon milyen cél, milyen szándék vezeti? Nyilvánvalóan egy adott állam érdekeit képviseli nemzetközi színtereken. Megvannak a konkrét politikai és gazdasági érdekek, és azokat kell mindenáron megvédenie és képviselnie. Az ezek körül kialakult konfliktusokat kell elsimítania és rendeznie. Ha jól végzi a dolgát, akkor "rendben" mennek a dolgok, legalábbis a "megbízói" elvárásai, és törvényei szerint. Az hogy ezek az elvárások mennyire önérdekűek és emberiek, vagy hogy az ekörül kialakult problémák mennyire az emberiség "korlátait", vagy úgymond egoista hozzáállást tükrözi, azt minden korban láthatjuk. Az emberiség adott "szintjéhez" viszonyítva igyekeznek a diplomaták rendezni a dolgokat. Nyílván ha ők nem lennének, sokkal több és durvább szituációban lenne része a világnak. Azonban vizsgáljuk meg most a különbséget, azt hogy miben is tér el ettől az "Isteni Diplomácia".
A hétköznapok szintjén is megvan az egyénnek az a képessége, hogy diplomata legyen. Nem mindegy hogyan kommunikálunk a családban, a munkahelyen, a lakókörnyezetünkben. Minden szituációban folyamatos érdekérvényesítés és problémamegoldás zajlik. Azonban van egy pont, amikor még ezen is túljuthatunk. Arra a területre érkezhetünk, ahol már a hagyományos diplomácia keretei véget érnek. Ez pedig nem más, mint az "Isteni Diplomácia"!
Az hogy milyen kapcsolatunk van az önbecsülésünkkel, és milyen viszonyban vagyunk a külvilággal, benne a körülöttünk élő emberekkel, az nagyban függ a torokcsakránk (visshudicsakra) állapotától! Csakhogy pár példát mondjak: ha a torokcsakránk állapota gyenge, nem megfelelő energiák dolgoznak benne, akkor akár kissebbrendűségi érzésünk is lehet, vagy bűntudatunk van, vagy nem tudunk szépen beszélni másokkal, gúnyosak vagyunk, cinikusak, káromkodunk, vagy lenézünk másokat. Szóval nagyon összetett. Ellenben ha jó állapotban van a torokcsakránk, akkor tiszteletteljesek vagyunk, és kedvesek tudunk lenni mindenkivel. Nincsenek kommunikációs elfojtások, vagy agresszivitás. Ha a torokcsakrát megelőzően, az alatta lévő szívcsakránk is kellőképpen megnyílik, és átéljük a létezés egy sokkal emelkedettebb élményét, a lélek állapotát, a mindentől és mindekitől független öröm és szeretet állapotát, akkor egy valóban "Isteni" folyamat indul útjára bennünk.
Ilyenkor a torokcsakránk már, amolyan Isteni Közvetítőként működik, amolyan Isteni Diplomataként. A szívcsakrából kiinduló végtelen szeretet és együttérzés élménye, már nem az önös érdekeknek, az emberek által kreált elvárásoknak felel meg. A torokcsakra alatt lévő szívcsakra ha megnyílik, akkor az onnan kiinduló, mindentől független szeretet, és magából a létezésből fakadó öröm állapota az, ami finom módon utat talál magának a torokcsakra irányába, és megnyílvánul a külvílág felé. A végtelen békesség és az Isteni szeretet az, ami teret kap ezáltal, és a naphoz hasonlóan, minden irányban és mindenki felé egyaránt ragyog! Létezik egyáltalán ilyesmi a valóságban?
Igen! De nem sűrűn, bár egyre többször. Ennek az állapotnak az eléréshez meditáció szükséges. Lecsendesedés. A csakrák feltöltődése és megnyílása. A negatív és visszahúzó erők felismerése és elhagyása. Ennek a rendszeres gyakorlásával, szépen lassan egyre inkább megnyílvánul az emberben, a magasabbrendű, "Isteni Diplomácia" ereje és szépsége. Ehhez kívánok minden olvasónak sok sikert, őszinteséget, kitartás és gyakorlást, hogy a "Diplomaták" egy teljesen új nemzedeké hozzon végre valódi békességet a földre.
A Kolostor Őre
www.meditacionk.blogspot.com
