Amikor a pandémiás időkben a kisgyerekes szülők közös játékot, közös összejövetelt szerveznek gyermekeiknek, azt hihetnénk, hogy mindegyikőjük hasonló módon gondolkodik. Ugyanazt tekinti veszélyforrásnak, és nagy valószínűséggel ugyanazoknak a biztonsági rendszabályoknak a betartását tartaná célszerűnek, mint az összes többi szülő.
A szülők azt hiszik, hogy mind egy oldalon állnak, amikor abban a kérdésben kell dönteniük, milyen közös rendszabályokat hozzanak azért, hogy a lehető legkisebb esélyt adják a járvány terjedésének a gyerekek között.
Akkor derül ki az egyet nem értés, amikor egyeztetni kezdenek a szükséges óvintézkedésekről.
Az újonnan beoltott Julie Forcum (46 éves, seattle-i vezető tanácsadó) akinek 10 éves lánya és 13 éves fia van, azt szokta általában javasolni, hogy a gyerekek mindannyian viseljenek maszkot a közös játék alkalmával. Ahhoz is ragaszkodik, hogy a srácok olyan helyen játszanak, ami jól szellőzik (ez náluk a garázst jelenti), és játékot is úgy választ, hogy a gyerekek be tudják tartani az egymás közötti kellő távolságot. És a bónusz: a közös együttlétek alkalmával nem engedi, hogy a gyerekek egyenek.
Sok felnőtt mostanra már megkapta mind a két oltást, 12 éves kor alatt viszont még nem ajánlott az oltás. Ez a felállás pedig sok szülő számára talán még sokkal inkább megnehezítette az eligazodást a „társadalmi helyzetekben”, mint a pandémia korai szakaszában.
Néhány szülő továbbra is a teljes körű óvintézkedés híve, míg mások kevésbé tartják kockázatosnak a gyerekekre nézve a járványt magát, és annak következményeit. Így a biztonsági rendszabályokhoz is jóval megengedőbb módon viszonyulnak.
Az eltérő hozzáállás ugyanakkor nemcsak a szülők egymás közötti viszonyát befolyásolja, de hatással van a gyerekekre is. Az együttlét korlátotok közé szorítása (egyes esetekben a teljes tiltás) komolyan befolyásolja a barátságok kialakulását, márpedig ebben az életkorban (10 év alatt) komoly szociális következményekkel járhat a fiatalabb korosztályokra nézve.
(Az amerikai Betegségmegelőzési Központ egyébként javasolja, hogy a be nem oltott emberek, köztük a 2 évnél idősebb gyermekek viseljenek maszkot a belső terekben és a zsúfolt kültéri környezetben. Bár a gyermekek megbetegedhetnek a Covid-19-től, kevésbé valószínű, hogy kórházba kerülnek vagy meghalnak a vírus miatt. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia adatai szerint a gyermekek 2 százaléka szorult kórházi kezelésre a Covid miatt, és kevesebb mint 1 százalék volt a halálos esetek aránya a gyerekek körében.)
Lindsay Spolan Pinchuk, Jordyn (10) és Lila (7) anyukája is sokféle praktikát bevetett már, hogy gyermekeit biztonságba tudja, ugyanakkor elkerülje a szülőkkel való konfliktust.
Az ő helyzetét az is nehezíti, hogy az idősebbik lánya hajlamos a légúti fertőzésekre, vagyis, ha őt engedi gyerektársaságba, arra is külön figyelmet kell fordítania.
Apró kompromisszumokat kénytelen kötni, hogy ne szabályozza túl a gyerekek közötti viszonyokat. Megpróbál olyan keretet adni az összejöveteleknek, amelyek mégis elfogadhatóvá teszik az esetleges tiltásokat, vagy éppen szigorúbb szabályokat.
Így például elkezdett álarcos bálokat szervezni otthonában, hogy így oldja a maszkviselés okozta feszültséget.
Nem csak a gyerekeknek okoz nehézséget, hogy az összejöveteleken szabályokat állítanak fel. A szülők egymás közötti viszonyát is befolyásolja. Igyekeznek úgy tudtárra adni a szülőtársaknak, hogy milyen biztonsági rendszabályokat tartanak fontosnak, hogy ez ne tűnjön egyfajta „inkvizíciónak” azok számára, akik esetleg nem értenek egyet a döntéssel.
Az összejövetelekre vonatkozó biztonsági irányelvek megállapításakor a szülőknek meg kell találni a kényes egyensúlyt, mondja Gene Beresin, a Massachusettsi Clay Center for Young Healthy Minds ügyvezető igazgatója, aki mentálhigiénés oktatást is nyújt a szülők számára. Ő azt tanácsolja, hogy az érintett szülők még az összejövetel előtt, közösen fektessék le az alapelveket, hogy később ebből ne legyen már gond.
A gyermekek esetében pedig azt javasolja, hogy ne beszéljék meg szüleik döntéseit társaikkal. "Ne hagyd, hogy ez tönkretegye a barátságodat" - mondja Dr. Beresin.
Titania Jordan önmagát egy szorongó és óvatos embernek írja le magát, így az sem csoda, hogy komoly aggodalmak közepette engedte csak el 12 éves, oltatlan fiát (annak barátaival) egy baseball meccsre.
A legutóbbi rendelkezések szerint, sportrendezvényeken már nem kell se a játékosoknak, se a közönségnek maszkot viselniük. Ms Jordan szorongását az is növelte, hogy érezte, az ilyen helyzetekben milyen nehéz a döntés ódiumát felvállalni. „Nem akarsz az első szülő lenni - mondja -, de az utolsó sem.”
Végül megadta magát. Jackson sok időt töltött társaival a meccseken, a fiú jól érezte magát, ám édesanyja végigizgulta ezt az időszakot.
Cody Hanford (41) ugyan be van oltva, ugyanakkor azt szeretné, ha gyerekeivel, 4 éves fiával és 7 éves kislányával maszkban látogassák a fedett helyen megrendezett tornajátékokat.
A család éppen a pandémia idején költözött, és hirtelen olyan helyen találták magukat, ahol jóval felszabadultabb módon, kevesebb kötöttséggel élték az emberek az életüket, mint eredeti lakhelyükön. Ez vonatkozott a biztonsági rendszabályokra is.
A gyerekek számára rendezett közös összejövetelekkor inkább a helyi család szokásait tartották irányadónak, és nem ragaszkodtak a maszkviseléshez.
„Jóval lazábba viselkedünk most már mi is.” – mondja.
Nem minden szülő hajlandó az árral úszni.
A közelmúltban Ms. Forcum például arra kért egy másik szülőt, aki a lányát rendszeresen elszokta vinni autójával az iskolába, hogy még azelőtt ellenőrizze, hogy nyitva vannak-e a jármű ablakai és hogy mindenkin maszk van-e, hogy a lánya beszállna az autóba. Hangsúlyozta továbbá, hogy az ablakoknak hideg vagy esős időben is nyitva kell maradniuk a jobb szellőzés érdekében, és azt is kérte, hogy más gyermekek ne üljenek be az autóba.
Az illető szülő beleegyezett, de Ms. Forcum mégis úgy érezte, hogy továbbra is elnézést kell kérnie azért, amit kért. "Néha még most is kellemetlenül érzem magam, hogy ilyeneket kérek.” - mondja. "De úgy döntöttem, nem érdekel."
