Sokan fölszedtek magukra egy kis súlyfelesleget, ez már önmagában is aggasztja őket, de az talán még jobban, hogy kortársaik hogyan reagálnak megváltozott külsejükre. "A gyerekek néha nagyon kegyetlenek tudnak lenni egymással." - mondja Dr. McFadden az Emory Egyetem Orvostudományi Karának gyermekgyógyász professzora.
Ebben az életkorban a testkép jelentős változása természetes folyamat, most azonban nem csak erről van szó. Nem ritka, hogy az osztálytársak a pandémia miatt már egy éve nem találkoztak egymással személyesen, csak online formában tartották a kapcsolatot. Lehet, hogy sokaknak feltűnt, hogy egyik-másik társuk pattanásos lett, kinőtt az arcszőrzete, vagy éppen a korábbinál mélyebb lett hangja, ám ezek a jelenségek mindaddig nem bírnak igazi jelentőséggel, amíg nem szembesülnek vele a valós életben.
Dr. Chanelle Coble, a New York University serdülőkkel foglalkozó szakorvosa úgy látja, hogy a pubertás korú gyerekek most kortársaik vizslató (akár egyetértő, akár pedig kritikus) tekintete nélkül élik meg testképük megváltozását, márpedig ez a helyzet semmiképpen sem segít nekik az önelfogadásban. A társak visszajelzésének elmaradása, vagy éppen teljes hiánya része a pandémiás év általános stresszének.
Dr. Jennifer Miller, a chicagói Ann & Robert H. Lurie Gyermekkórház gyermek endokrinológusa úgy fogalmaz, hogy a serdülők általában érzékenyebbek a testükben bekövetkező változásokra és arra, hogy mások miként érzékelik ezeket a változásokat. Az iskolába - vagy általában a lezárás után az életbe - való visszatérés ezt az érzést még hangsúlyosabbá teszi, esetenként a szorongásig fokozhatja.
A lezárás után visszamenni az iskolába pont olyan, mint amikor egy rokon, aki már régen látott minket olyan megjegyzéseket tesz ránk, hogy „Jé, hogy megnyúlt ez a gyerek, mióta nem láttuk!”, vagy „jé, már nő a kis szakálla! - fogalmaz Dr. Jami Josefson, a Lurie Gyermekkórház gyermek endokrinológusa.
Néhány gyermek hirtelen nő nagyra, mások viszont alacsonyabbak maradnak, de erősebbek lesznek. Vannak olyan fiúk, akiknek alaposan megváltozik a hangja, míg másnak nem. "Ez mind normális változás egy serdülő esetében, most azonban, hogy sokukkal csak egy évnyi kihagyás után találkozunk, néha bizony zavarba ejtő." - mondta Dr. Josefson.
Leginkább a tinédzserek azok, akik ezzel a helyzettel nem tudnak mit kezdeni, főleg, hogy teljességgel hiányozna a kortársaik visszajelzései. A családoknak beszélniük kell a gyerekekkel arról, hogy ezek a változások mennyire normálisak, természetesek ebben az életkorban – ajánlja Dr. Coble.
A szülőknek kell segíteniük a gyerekeiknek abban, hogy az elszigeteltség hónapjai után viszonylag zökkenőmentesen tudjanak visszailleszkedni a kortárs közösségbe.
A pandémiás, de amúgy a nem járványos időszakban is, a gyermekeknek és a családoknak megbízható információkra van szükségük a pubertás korról.
Dr. Carol Ford, a Philadelphiai Gyermekkórház gyermekgyógyász professzora elmondta, hogy a korán fejlődő gyermekeknek mindig több információra, és nagyobb fokú támogatásra van szükségük, és ez különösen aktuális mostanában.
A szülőknek készen kell állniuk arra, hogy konkrét és részletes beszélgetéseket folytassanak olyan kérdésekről, mint például a személyes higiénia.
Néhány szakember még azt is felvetette, hogy a lockdown és a pandémiás év kiváltotta fokozott érzelmi intenzitás, a stressz esetleg hozzájárulhat-e a korai serdüléshez. Dr. Spinks-Franklin elmondta: "Jó néhány lánynak korábban kezdődött el a menstruációja a világjárvány alatt, mint általában."
