A nyári szünet egy strukturálatlan időszak, amit a szülők (a legjobb szándéktól vezérelve) általában igyekeznek minél jobban kitölteni gyermekük számára. Táborok, programok, nyaralások egész tárházából válogathatunk, amiknek sokszor csak a pénztárcánk szab határt. Ezekből a gyerek sok új élményt és tapasztalatot szerezhet, és (nem megvetendő módon) megoldja a sokszor nehéz gyermekfelügyelet kérdését is. A szakemberek szerint azonban érdemes mérlegelni, hogy mennyire táblázzuk be és szervezzük meg előre a szünidőt. A túl sok nyári program felesleges, és nehezítheti, hogy gyermekünk saját maga találjon rá arra, ami igazán érdekli - vallja Doma Daniella klinikai szakpszichológus.
Az unalom érzése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy képesek legyünk belső indíttatásból végezni dolgokat, ami pedig a kreativitás alapja. És bár napjainkban az internet elérhetősége miatt kevesebbet unatkozunk, a szakemberek fontosnak tartják a semmittevéssel töltött időt. Adam Phillips pszichoanalitikus szerint „az unatkozásra való képesség a gyermek fontos fejlődési teljesítménye lehet. Az unatkozás lehetőséget ad arra, hogy szemlélői legyünk az életünknek, ne csak végigrohanjunk rajta. A szülők sokszor nagy nyomást helyeznek a gyerekre azzal, hogy elvárják, hogy érdeklődjön valami iránt, ahelyett, hogy időt hagynának, hogy kitalálja, mi érdekli őt igazán. Az unalom fontos része annak a folyamatnak, hogy megtanuljunk lelassulni, nyugalomban lenni.”
Mit tegyünk, ha a gyerekünk nekünk szegezi a kérdést, hogy mihez kezdjen magával, merthogy unatkozik?
Figyeljünk oda és hallgassuk meg, de ne oldjuk meg helyette a problémát. A szülő ilyenkor nem segít azzal, ha tesz valami javaslatot, mert az „kívülről jön”, és a gyereknek vagy lesz hozzá kedve vagy nem. Ezzel bezárul a kör, mert megint csak te leszel felelős azért, hogy szórakoztasd – ha jót mondasz, a te érdemed, nem az övé, ha rosszat, akkor a te hibád, hogy nem tudod kitalálni, mihez lenne kedve.
Ehelyett válaszolhatod például azt, hogy: „Ez teljesen rendben van. Én is szoktam unatkozni. Talán a testednek/lelkednek most pihenésre van szüksége.” Vagy: „Szerintem ki tudod találni, hogy mi lenne neked a legjobb. Folytathatod az unatkozást is, de csinálhatsz is valamit. Te döntsd el, mit szeretnél.” Ha bízol benne, hogy megoldja a helyzetet, előbb-utóbb ő is bízni fog magában. Nem kell megvédened minden frusztrációtól, ha nem kínálsz megoldást, egy idő után annyira unatkozni fog, hogy kezd valamit magával.
Hasznos lehet, ha a szülők a szünidő kezdetén leülnek a (4 évnél idősebb) gyerekkel, és közösen írnak egy listát arról, mihez lenne kedve a gyereknek a szünidő alatt. Ezek lehetnek olyan egyszerű tevékenységek, mint a kártyázás, olvasás, biciklizés, stb., de lehet köztük összetettebb dolog is, pl. vacsorát főzni, gyakorolni a fotózást, megtanulni bűvészkedni, stb.
Később, ha a gyereked a szünidő során azzal fordul hozzád, hogy unatkozik, javasolhatod neki, hogy nézze át a listáját, és keressen valamit. Így az ő feladata és felelőssége lesz, hogy azt mondja magának: ezt vagy azt szeretném csinálni! Az a cél, hogy elérjük, ő küzdjön ki magából valamit. Valószínűleg egy ideig céltalanul mászkál majd fel-alá és unatkozik, de fontos megértenünk, hogy ez nem elvesztegetett idő. Végül is nincs semmi baj azzal, ha unatkozik, nem? Unatkozni nem bűn.
A gyerek így megtanulja, hogy rajta múlik, hogyan strukturálja a szabadidejét. Fordulhat másokhoz megértésért, inspirációért vagy támogatásért, de idővel képessé válik gondoskodni saját magáról, vagyis egyre önellátóbbá válik. Akkor lesz képes motiválni saját magát bármilyen tevékenységre, ha meg tudja élni, hogy unatkozik.
Bertrand Russel, filozófus szavait idézve: „gyermekként kell megtanulnunk fantáziálni, és megküzdeni az unalommal. A gyermek akkor fejlődik a legjobban, ha egy fiatal növényhez hasonlóan, békén hagyjuk ugyanabban a táptalajban. A túl sok utazás, túl sok élmény/külső behatás nem tesz jót a fejlődő szervezetnek. Ezáltal úgy nő fel, hogy nem lesz képes fenntartani a gyümölcsöző egyhangúságot vagy állandóságot maga körül.”
Minden esetben fontos, hogy próbáljuk megérteni, mi lehet az unalom oka. Fakadhat abból, hogy a gyerek elhanyagolva érzi magát, és segítségre van szüksége, hogy feltérképezze az elérhető lehetőségeket, amivel foglalkozhat. Üzenheti azt, hogy kifejezetten a szülő figyelmére vágyik. Fakadhat túlingereltségből is, ha pl. túl sok játék vagy programlehetőség van, és nem tud választani. Ilyenkor a mögöttes problémát kell orvosolni, amitől várhatóan megszűnik az unalom is. (Forrás: pszichológuskereső)
