Szerencsére bizonyos időközönként kapunk egy-egy ilyen szabadnapot. A nemzeti ünnepek, karácsony, húsvét. Alig várjuk már ezeket a pillanatokat, tervezünk, feltöltődünk, megerősödünk.

Teremthetünk magunknak olyan alkalmakat, amikor hasonló érzések keríthetnek hatalmukba minket, írja a focus.de: ilyen lehet az esti rituális fürdés, a vacsora utáni beszélgetés, az elalvás előtti mese, a heti egyszeri vásárlás a piacon, vagy a vasárnapi mise.

Ez minden embernél, minden családnál más és más, és mégis ugyanaz. Van, aki puszit kap lámpaoltás előtt, van, aki ölelést, van, aki hátsimogatást, van, aki egy telefont. A lényeg, hogy érezzük a törődést, a szeretetet. Ezek azok a pillanatok, amikre mindig számítani lehet, ezek adnak biztonságot, ezekben megbízhatunk. 

A napi rituálék mellett mindenki megalkotja a saját, külön bejáratú szokásait is. Télen egy gyertya az asztalon, és máris könnyebb felkelni. Ha a plüssnyúl elmehet a gyerekkel oviba, soha nem lesz egyedül, mindig lesz vele "valaki" otthonról. Hóember helyett hókutyát építünk, és sétálni megyünk a macskával. Pedig ezt más nem csinálja.

Ezek a szokások nem csak hasznosak, de pszichoterapeuták szerint még gyógyító hatásuk is van. Nehéz időkben, például amikor gyászolunk, ezek a rituálék adnak a napunknak egy biztos vázat. A fájdalmunkat cselekvésben vezethetjük le: megtesszük azokat a dolgokat, amiket minden nap szoktunk.  

Vagy ha nem is minden nap, de évente egyszer legalább. Ilyen a születésnap. Amikor mindenki minket ünnepel, és erre semmi más okuk nincs, mint az, hogy szeretnek minket. Érezzük, hogy fontosak vagyunk, csak azért, mert megszülettünk.

Farsang, mikulás, karácsony, húsvét - ünnepnapok, amikor okunk van boldognak lenni. Nincs belőlük túl sok, mert különben megcsömörlenénk, és már nem is jelentenének olyan sokat. Így azonban pont jó. Elutazunk a távoli rokonokhoz, azokhoz is, akiket annyira nem szeretünk, de jól esik egy kis családi civódás. Mert ez is hozzátartozik az ünnephez.

Anya a virágos köpenyben áll a tűzhely mellett kávéscsészével a kezében, és már kora reggel sonkaillat száll. A gyerek rajzol, húsvét hétfőn pedig mindenki belelép a kosárba, amit a nyuszi a szobája ajtaja elé készített.

A családi rituálék olyan szabályok, amik hiányoznának, ha elmaradnának. Ahhoz, hogy természetessé váljanak, tennünk kell értük. A tét nagy, de megéri: a család stabilitást, biztonságot szerez, kialakul az összetartozás érzése. Legalábbis a pszichológusok így tartják.

Dinamikus folyamatok ezek, amik időről-időre változnak. Ahogy nagyobb lesz a gyerek, ahogy egy-egy új taggal bővül a család. Akkor van értelmük, ha mindenki jól érzi magát tőlük. Nem unalmas tradíciók ezek, hanem életünk, személyiségünk téglái, alapkövei, részei.

Nem jó, ha meg akarunk szabadulni tőlük. Alakítsuk úgy, hogy kielégítse a vágyainkat.