A tavaszi általános karantén, közkeletűbb kifejezéssel a lezárás (mint tudjuk, ez lett az év szava) alatt sokan küzdöttünk azzal, hogy leépültek emberi kapcsolataink, kényszerűségből el kellett távolodunk fizikai érzelemben is szeretteinktől, barátainktól. A megoldást akkor az új technológia szinte tálcán kínálta, kézenfekvőnek tűnt, hogy a videóchat és egyéb virtuális lehetőségek majd kiváltják a személyes találkozásokat, sőt pótolják is azokat, de annak ellenére, hogy képernyőn keresztül láthatjuk egymást, kiveszett kapcsolatainkból az intimitás.
Hogyan lehet tehát valódi, vagyis nem csak virtuális módon ismét kapcsolódni szeretteinkkel, táplálni elménket, különösen a közeledő ünnepek idején? A megoldás, meglehet, a művészetben keresendő.
Tammy Shella, művészetterápiás szakember segít nekünk abban, hogy megértsük, mennyire fontos számunkra a művészet a stresszkezelés szempontjából, és hogyan használhatjuk fel azt annak érdekében, hogy ne épüljenek le emberi viszonyaink.
A pandémia befolyásolja a mentális egészségünket
Egy felmérés szerint a járvány számos mentális probléma forrása, kiváltója. A szeretteinktől való kényszerű távollét és az otthoni bezártság miatt sokaknál lépett fel szorongás, depresszió április és június között az Egyesült Államokban. A felmérésben részt vevők 40 százaléka legalább egy, a megnövekedett stresszel összefüggésbe hozható mentális betegségről számolt be. Megnőtt azok száma is, akik úgy nyilatkoztak, hogy a kilátástalanság miatt még az életüket is eldobnák. Nem nehéz benne ragadni a szomorúság és a kétségbeesés körében, és az is érthető, ha magányosabbnak érzi magát az ember a szokásosnál a mostani időkben. De amikor minden remény elvész, vagy legalább is veszni látszik, az általunk szeretett emberek emlékeztethetnek minket arra - vagy éppen mi őket -, hogy a világon még számos jó és érdekes dolog van, amelyekért érdemes lelkesedni.
Tammy Shella művészetterapeuta úgy véli, a stressz kezelésében és a nehézségek legyűrésében segítségünkre lehet a kreatív képességek és készségek kiteljesítése. Állítja, hogy még a legegyszerűbb alkotásban is nyugalmat lelhetünk.
„Mindannyian rajzolunk. Jól, rosszul, mindegy. Önmagunk vizuális kifejezése az emberi természet velejárója. És ez jó, mert néha igencsak nehéz kimondani, szavakba önteni olyan dolgokat, amelyek mélyen érintenek minket."
Agyunkban két külön részen helyezkedik el a vizualitásért, illetve a verbalitásért felelős terület. Például a poszttraumás stressz (PTSD) lenyomatai a nonverbális területen tárolódnak. Ezért a PTSD-ben szenvedő emberek reakcióit olyan dolgok váltják ki, mint a szagok, színek vagy hangok, amelyek emlékeztetik őket a korábban bekövetkezett traumára. Esetükben az eseményről való beszélgetés nem mindig elégséges a feldolgozásban, a gyógyulásban. A művészetterápia viszont olyan módon segíti a betegeket, amire szavakkal nem lennének képesek. De nem csak a betegekre hat jótékonyan egy ilyen foglalkozás, otthoni körülmények között is hasznos lehet, és mikor nyílna erre jobb alkalom, mint a mostani, karanténos időszakban.
A Flow-állapot segít!
Amikor valamilyen művészettel kapcsolatos tevékenységet végzünk (és az egyáltalán nem fontos, hogy az alkotásunk aztán valahol meg is jelenjen), akkor ideális esetben a flow-állapotba is kerülhetünk. Csíkszentmihályi Mihály pszichológus, a pozitív pszichológia egyik megalapítója, az elmélet kidolgozója a flow állapotot úgy írja le, mint az optimális figyelem időszakát. Ez alatt az idő alatt az érintett teljesen az adott feladatra koncentrál, feloldódik, nem aggódik az idő, a testi bajok vagy éppen mások igényei miatt; egyfajta euforikus állapotba kerül. Vagyis amíg alkot, addig nem törődik a járvány okozta helyzettel sem.
Az alkotással mások felé is kommunikálhatunk
A kreatív tevékenység további előnye, hogy nyithatunk vele mások felé is. A kommunikáció manapság kifejezetten egyszerűvé vált a legújabb technológia alkalmazásának segítségével, ráadásul mindez valós időben is megtörténhet már. Néha azonban nehéz szemtől-szembe elmondani valakinek a legbensőbb érzéseinket, és ilyenkor az írás lehet a megoldás.
Bizonyos dolgokat könnyebb egy levélben leírni. Az érzéseinket így is ki tudjuk fejezni, de mert nem látjuk a címzett reakcióit, így azokkal nem is kell szembesülnünk. Vagyis nem kell azon aggódnunk, hogy esetleg kínossá válunk, vagy megszégyenülünk a másik előtt.
Mindez egy önzetlen aktus is lehet a részünkről, amely nem vár viszonzást, ugyanakkor bennünket jó érzéssel tölt el. Akár el se kell küldenünk, pusztán a magunkból való kiírás is segíthet.
Csak lazán!
Fontos: Nincs szükség drága kellékekre, és az elkészült alkotásnak sem kell tökéletesnek lennie! Az ünnepek közeledtével egy saját üdvözlőkártya elkészítése is kitűnő módja lehet annak, hogy kapcsolatba lépjünk szeretteinkkel. De választhatunk más megoldást is.
„Nincs rossz módszer. Aki kapja, az értékelni fogja az elkészült darabot, mert kifejezetten neki szántuk. A színvonal sem számít.
A gondolat az, ami fontos. És hogy legyünk bátrak! Merjünk kísérletezni! A művészek sok elkészült darabot eldobnak, mert nem tetszik nekik, de csinálnak másikat. Próbálkoznak és fejlesztik a képességeiket. Erről szól a művészet.”
Nem érdemes vagyonokat költeni a felhasznált anyagokra, néha elég mindaz, amit otthon találunk. Szalvétával dekupázsolhatunk, némi anyagból maszkot varrhatunk, közös emlékekből montázst készíthetünk, fessünk, rajzoljunk, kössünk valamit! Az alkotás a lényeg. A flow.
Shella azt javasolja, ne gondolják túl a dolgokat, amikor mások számára valamit alkotunk. Ez legfőképpen egy gesztus, egy üzenet, hogy gondolunk a másikra. Amikor megnyílunk a másik felé, hirtelen háttérbe húzódik az ego, akkor nem rólunk szól minden.
"Amit átélünk, az egy közös élmény, és ha megtapasztaljuk, hogy más emberek értik, amit érzünk, mindannyian jobban leszünk." – zárja tanácsait Tammy Shella.
Forrás: Health Essential
