50 fok körül gyakorlatilag lehetetlenné válik az élet a városokban, több közel-keleti megapoliszban pedig már 50 foknál is melegebb nyári napok is előfordulnak.
Egyre kevésbé kivétel, és egyre inkább szabály tehát, hogy a klímaváltozás miatt a nyári extrém meleg mára akut problémává vált a nagyvárosokban. No meg az, hogy a legtöbb város tervezésénél annak idején nem volt különösebben szempont, hogy kánikulában is élhető legyen a település.
Fahrenheit 122
Milyen is egy mai modern nagyváros, ha a hőmérséklet eléri benne az 50 Celsius fokot?
Kihalt utcák, üresen kongó lakónegyedek, elcsendesedett parkok, csak akinek sürgős teendője van, az kockáztatja meg, hogy kimerészkedjen az utcára.
Csupán az éjszaka hozhat enyhülést, de a levegő éjjel sem képes lehűlni. Valamiképp szeretné az ember ezt a forró masszát, amit még mindig levegőnek becéznek úgy leöblíteni, mint a mosogatás teszi azt a szennyel. Csak szabadulni meg tőle minél hamarább!
A klímaváltozás láthatóvá teszi, egyszersmind ki is élezi a korábban is meglévő éles társadalmi különbségeket a városokban.
Szegények, hajléktalanok, menekültek, kitaszítottak csoportjai az utcákon, akik nem tudnak a hőség elől légkondicionált, hűvös helyekre menekülni.
De a kevésbé vagyonosok is szenvednek, nekik az árnyékot adó redőny, vagy a ventilátor nyújthat enyhet, de a munka, és a megélhetés hajszolása őket viszont az utcára űzi. Építőmunkások, biciklis futárok, sofőrők, stb., ők azok, akiket az elviselhetetlen hőség a szabadban talál.
Az irodák, a gépkocsik, a bevásárlóközpontok, az edzőtermek temperált hűvöse a kiváltságos kevesek menedéke ilyenkor.
Az aszfalt 10-20 C-kal magasabbra melegszik, mint a levegő; tojást is lehet sütni rajta. A kutyák mancsa egy rövid séta alatt is képes felhólyagosodni, őket sem viszik ilyenkor sétálni. Szobafogság a fülledt szobában, ez a sorsuk a háziállatoknak a kutya melegben.
30 év múlva majd’ 2 milliárd városlakó fog szenvedni a hőségtől
A C40 Cities Climate Leadership Group egyik 2019-es jelentése szerint az extrém nyári meleg a világ 350 városának közel 200 millió lakóját érinti. Ezek a számok pedig még abban azesetben is növekedni fognak, ha a globális felmelegedést sikerül a párizsi klímaegyezményben célként kitűzött 1,5 Celsius fok alatt tartani.
Ha nem sikerül, akkor 2050-re világszerte 970 város 1,9 milliárd lakója szenved majd a 35 foknál nagyobb melegtől.
A szenvedés pedig jóval több, mint egyszerű kellemetlenség.
Az éghajlatváltozás összes jelensége közül valójában a hőhullámok a leghalálosabbak, az ilyen napokon akár 14 százalékkal többen halnak meg, mint átlagosan.
Emellett még rengeteg egyéb problémát okoz az extrém meleg: hőség idején visszaesik a gazdaság általános teljesítménye, de ilyen időben az erőszakos bűncselekmények is jóval gyakoribbak, mint egyébként.
A 30-35 fok fölötti napok nem kivételesek.
Ez lesz az új normalitás ( ha már nem az ma is), egyre inkább így néznek majd ki a napjaink, valahogy ehhez kell hozzászoknunk. Ami azért is nagyon elkeserítő, mert teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg a világ nagyvárosaiban ehhez nem lehet hozzászokni, nem úgy vannak tervezve, ehhez teljesen alkalmatlanná teszi őket jelenlegi kialakításuk, struktúrájuk, a város szerkezete.
Tűzoltás
A nagyvárosoknak ezért valamit tenniük kell, hogy elviselhetőbbek legyenek azok a nyári napok, amikor a hőség extrém módon megemelkedik, és tartóssá válik.
Ez sokkal többet jelent annál, hogy a városi hatóságok párakapukat helyeznek ki, vizet osztanak vagy beengedik az embereket a légkondicionált mozikba, bevásárlóközpontokba, középületekbe, a templomokba.
Tudatos tervezés és fejlesztés kell, stratégiai szintű előre gondolkodás, hogy elviselhetőbbé, egyáltalán túlélhetőbbé váljanak nagyvárosaink.
Zöld és kék felületek vehetik fel a küzdelmet a hő ellen
A probléma a globális felmelegedésen kívül a városok jelenlegi kialakításában rejlik.
A sötét aszfalt, a sok betonfal, a cserép és a kő magába szívja és ontja magából a meleget, amit sem a gyéren telepített fák, sem az egyre ritkuló, akkor viszont özönvíz-szerűen ránk zúduló nyári esők nem tudnak érdemben ellensúlyozni.
Emiatt a sűrűn beépített belvárosi részeken lényegesen nagyobb az átlaghőmérséklet, mint a város határában, illetve azon kívül.
A belső negyedekben 4-5, esetenként 10 fokkal is melegebb lehet, mint a külvárosokban.
A pesti belvárosban is 10 fokkal melegebb a felszíni hőmérséklet egy melegebb nyári napon, mint a budai kerületekben, és annak is a (ténylegesen) hegyi részén.
Ezt a hatást hívják városi hőségsziget jelenségnek. Ennek kezelésével pedig a következő évtizedekben mindazon város vezetésének aktívan foglalkoznia kell, amely a helyzet megoldásán dolgozni kíván.
Az extrém hőségre a városoknak több szinten kell reagálniuk.
Szintet lépni
Az első szint (amit már cikkünkbe korábban is említettünk) az azonnali segítség, a párakapuk kialakítása, a vízosztás, vagy a klimatizált helyek megnyitása.
A C40 tanácsai szerint emellett fontos a lakosság figyelmét felhívni, hogy ilyenkor fokozottan figyeljenek idős vagy egyedül élő szomszédainkra, a hajléktalanokra és más, veszélyeztetett csoportokra.
Ezek azonban csak tüneti kezelések, érdemben nem segítenek a hőségsziget jelenség kezelésében.
A városok azzal tehetnek a legtöbbet az extrém hőség ellen, hogy növelik a zöld és kék felületek arányát, vagyis több növényt és több vizet terveznek a városi terekbe.
Itt nem csak arra kell gondolni, hogy legyen több park vagy szökőkút a városokban. A hőségszigethatás kialakulásáért leginkább a sok beépített felület a felelős, ami magába szívja, majd visszasugározza, ontja magából a meleget.
Ha viszont az utca egy részét növényzet fedi, azok magukba szívják a meleget, párologtatnak, ami hűti a fák, bokrok közvetlen környezetét is. A vízfelületek, szökőkutak szintén párásítják, és így hűtik a városi levegőt, de vissza is verik a napfényt.
Megoldást jelenthet, ha a tetőket, erkélyeket, udvarokat és a falakat borítják növényekkel.
A belvárosi udvarok zöldítése is jó példa, amire már most is van pályázati rendszer Budapesten. Évek óta működik az OTP Bank társasházi pályázati rendszere, ami a lakóközösségek ötleteit díjazza, viszonylag csekély összeggel, de általában a zöld, környezetvédő pályázatok a nyerők.
A szélcsatornák szerepe is egyre fontosabb a nagyvárosokban.
Ha ismeri a város vezetése az útvonalakat, akkor tudatosabban kezelheti a város fejlődését, például azzal, hogy nem enged nagyobb építkezéseket a fontos szélcsatornákba.
Budapesten ez például egy évtizedes problémát jelent, az óbudai úgynevezett faluház például a budai hegyek felől lezúduló friss (esetenként hűvös) levegő útjában áll, egy korabeli szélcsatornát torlaszol el. A hatalmas szalagház elbontása nem reális opció, és megmaradása esetén sincs mód semmilyen áthidaló megoldásra. Itt tehát – szó szerint – falakba ütközünk.
A remény hal meg utoljára
Amíg azonban ezek a sok pénzt, és hosszú időt igénylő városátalakító tervek meg nem valósulnak, marad a légkondi, a ventilátor és a hetekig tartó szenvedés.
És arra is felkészülhetünk, hogy gyakorlatilag minden nyáron ez már be is fog következni.
(c40.org)
