A férfiaknál a változás kora, azaz az andropauza általában az ötvenedik életév után kezdődik. A tünetek, jelek, panaszok hátterében a tesztoszteron termelés csökkenése áll. Ennek következtében idővel változik alakunk, az izom-zsír arányának átalakulása, és ennek a hormonszint változásnak szerepe lehet a koncentrálóképesség romlásában is. Csökken a herék aktivitása, a spermiumszám, de fontos kiemelni, hogy ezek a változások nem okozzák a szexuális érdeklődés csökkenését, sőt egyes esetekben az ellenkezőjét is láthatjuk.

A nők esetében a változás kora nemcsak testi tüneteket okoz - mint például hőhullám, alvászavar - de pszichés változásokat is elindít, melyekért elsősorban az ösztrogénhiány okolható. Ez a hormon nélkülözhetetlen a húgyúti szervek normális működéséhez, a bőr és a testforma nőies alakulásához, a csontok felépítéséhez. A felsorolt korai tüneteket követően jelennek meg az úgynevezett másodlagos következményes ösztrogénhiány jelei: a bőr kiszáradása, ráncosodása, a testarányok változása, csontritkulás, esetleg vizelettartási nehézség.

Prof. Dr. Marton István, a Rózsakert Medical Center szakorvosa elmondta: „Fontos kiemelni, hogy a klimax nemcsak kellemetlenségeket okoz, hanem hatással van az életkorhoz kötődő tünetek, betegségek kialakulására is. A személyre szabott, megfelelő hormonpótlás a betegségmegelőzés, és gyógyítás része lehet.”

A férfiak tesztoszteronszintjének kóros csökkenése növeli a szív- és érrendszeri betegségek, az anyagcserezavarok kockázatát. Mivel azonban a férfihormon pótlása rosszindulatú prosztatadaganat gyanúja, vagy fennállása esetén nem javallt, így a kezelés megkezdése előtt feltétlenül ajánlott ennek kizárása daganatjelző fehérje- és géntesztelő (PSA, PCA3-tumormarker vizsgálat), illetve tapintásos, vagy ultrahang vizsgálattal. Tulajdonképpen minden ötven évnél idősebb férfinél javasolt az évenkénti szűrésen való részvétel, a prosztatarák ugyanis kezdeti stádiumban semmiféle tünetet nem okoz, tehát a szűrés szerepe létfontosságú. Hazánkban a férfiak rákos megbetegedésének több mint 15 százaléka prosztatarák, évente átlagosan 2400 új beteget diagnosztizálnak, és átlagosan 1400 idős beteg hal meg ebben a betegségben. Amennyiben a prosztata vizsgálatok (PCA3, PSA) negatív eredményt adnak, nincs akadálya a tesztoszteron pótlásnak. Külföldön egészségügyi centrumokban már használják is ezt a terápiát, hazánkban ez még újdonságnak minősül. A kezeléssel a tünetek enyhülnek és csökkenthető a kardiológiai betegségek kockázata.

Csakúgy, mint a férfiak esetében, a változókorba lépő nőknél is kötelező szűrővizsgálatokat végezni a kezelés előtt: többek között fontos a méhnyakrák, az emlőszűrés, a csontsűrűség- és a székletvér vizsgálat. Ennek eredménye, és a családban előforduló, főleg anyai ágon örökölhető betegségek, vagy halálokok figyelembevételével segít annak eldöntésében, hogy az adott páciens esetében milyen viszonyban állnak a hormonpótlás előnyei és kockázatai. Azok a nők például, akiknek emlő vagy méhtest daganatuk volt, nem ajánlható a klasszikus ösztrogén/progeszteron klimax elleni gyógyszerelés, de náluk is van lehetőség a klimax tünetek enyhítésére tesztoszteron készítmény alkalmazásával.

Dr. Marton István a hormonpótló kezelés kapcsán elmondta: „A hormonpótlás igen összetett kérdés, számos hormont lehet és kell is a változókorba lépőknél pótolni. A teljes körű, korszerű hormonpótló kezelés a nők esetében az ösztradiol-17 béta és esetleg a vérzészavarok megelőzését célzó progeszteronszerű anyag pótlásából, valamint a szexuális vágy csökkenése esetén az androgén (tesztoszteron származék) pótlásából áll. Megfelelő, az adott egyénre szabott hormonpótlással a leginkább zavaró tünetek – mint például a hőhullám, az álmatlanság, és a fokozott ingerlékenység - hét-tíz nap alatt szinte teljesen megszüntethetők.”

A szakértő kiemelte: „Az idejekorán megkezdett hormonkezelés megelőzi a hormonhiányból adódó, már említett másodlagos öregedési tünetek, sorvadások kialakulását és csökkenti a szív- érrendszeri kockázatot. Fontos, hogy az orvos a páciens igényeinek, genetikai öröklött státuszának ismeretében mérlegelje az esetleges előnyöket, kockázatokat, a páciens kockázatvállalási készségének és képességeinek, kísérőállapotának, esetleges betegségeinek tükrében az egyénre meghatározott ideig, módon és dózisban javasolja a hormonpótló kezelést.”