"Itt tényleg a nő a főnök és valóságos férfiháremet tart" - kezdi az idegenvezető meséjét arról, hogyan élnek a Mekong-delta környékén, évszázados hagyományaikat megtartva a helyi kisebbségi csoportok - "Ha "férjül vesz valakit", kibővítteti a házát, és választottja hozzáköltözik."

"Számold meg, hány ablak van az asszony házán! Innen megtudhatod, hány férje van. Minden ablakos lakrész egy-egy férjet rejt ugyanis. A férfiak dolgoznak, de a nőé a család jövedelme, ő dönti el, kinek mennyi jár belőle"

Vietnam bizony telis-tele van furcsaságokkal. És nem csupán a Mekong-delta közelében van példa ősi, matriarchális berendezkedésű népekre. Vietnamban ugyanis összesen 53 (!) kisebbségi népcsoport él - mintegy 8 millió ember (!) - nagyrészt a hegyekben, eldugott falvacskákban, az őseik töretlen tradíciója szerint.

A kambodzsai eredetű chamok például ősanyjukként Ponagart imádják. Ez az asszony a tenger habjaiból és a menny felhőiből született, és 97 férje volt, de közülük csak egy szerelme, Po Yan Amo. 38 lánygyermek sarjadt szerelmükből, mind isteni lény. Ponagar mintájára a cham családokban is a nő az úr.

Az italozás a nők dolga a vörös dao (zao) és ede népcsoportoknál. A nők emelik először rizspálinkás poharukat köszöntésre, aztán a falu örege, s csak őutána a többiek.

Az edék hosszú, akár a 30 méteres hosszt is elérő, de keskeny, vonatszerű házban élnek, mely minden házassággal bővül. A fő lakrész a rangidős nőé, utána sorban, születési rend szerint laknak megházasodott lányai. Itt is a férj költözik a nőhöz, ekkor egyszerűen hozzátoldanak a vonat-házhoz még egy konyhát és egy szobácskát.

Ezek a kisebbségi csoportok általában barátságosak az őket meglátogató európaiakkal, főleg azért, mert nem sokan vállalkoznak efféle hegyi kalandra. És ott bizony ott a hátizsákos, belevaló turista uraknak el kell viselniük, hogy hölgykísérőjük jóval népszerűbb lesz náluk...     

D. d. L.