2020 márciusa, azaz a járvány világméretű elterjedése óta sokan tapasztalták meg, hogy a folyamatos stressz milyen komoly testi és fizikai tünetekkel járhat együtt, kezdve az alacsony energiaszinttől, a fejfájáson és az állandó hangulatváltozásokon keresztül, egészen a rossz alvásig. A nők számára pedig egy plusz tehertétel: a menstruációs ciklus is felborulhat ilyen feszült idegállapotban.
Rachel Burns mindig is az úgynevezett premenstruációs szindrómában (PMS) szenvedett, ami annyit jelent, hogy már a tényleges menstruációt megelőző egy hétben komoly tüneteket produkált, amióta pedig a pandémia tart és a lockdown miatt kényszerű elzárásban kell élnie, tünetei korábban kezdődnek, és tovább tartanak; ennek eredményeként úgy érezi, hogy havonta csak egy „jó” hete van.
Dr. Anita Singh nőgyógyász (aki Gynae Geek néven ír a közösségi médiában és podcast műsora is van) májusban közzétett egy informális felmérést az Instagramon, arra keresve a választ, hogy észrevették-e a nők a menstruációs ciklusukban bekövetkezett változásokat vagy tapasztaltak-e bármiféle más, akár hormonális tünetet, az 5677 önkéntes válaszadó 65 százaléka mondta azt, hogy igen, tapasztalt.
Bár ez semmiképpen sem tekinthető reprezentatív felmérésnek, de a dolog természetéről sok mindent elmond.
Előljáróban kicsit érdemes megismerkednünk a menstruációs ciklus alapvető mechanizmusaival, hogy értsük aztán, hogy mi is történhet egy nő szervezetében, ha ezeket a ciklusokat valami megzavarja.
Egy 28 napos ciklusban az ovuláció körülbelül a 14. napon következik be. Az üres tüsző, amelyből a petesejt kiugrik, úgynevezett sárgatestet alkot – egy átmeneti mirigyet, amely magas progeszteron hormonszintet (és alacsonyabb ösztrogénszintet) termel. Ez arra szolgál, hogy felkészíti a méhet a terhességre, ha a petesejt esetleg megtermékenyül. Ha nem, akkor a sárgatest lebomlik, aminek következtében a progeszteron és az ösztrogén szintje lecsökken. Ez körülbelül egy héttel a periódus előtt, a 21. napon kezdődik.
Ezeknek a hormonoknak a csökkenése befolyásolhatja az agyban termelődő vegyi anyagokat, beleértve a szerotonint is. Sok, premenstruációs szindrómában (PMS-ben) szenvedő nő azt tapasztalja, hogy ha a vérzés megkezdődik és a hormonszint stabilizálódik, akkor a tüneteik eltűnnek. De a hormonok csak egy részét képezik az egész folyamatnak.
"A PMS ugyanakkor nem pusztán egy biológiai folyamat, hiszen az ösztrogén és a progeszteron emelkedésének és csökkenésének ugyanaz a mechanizmusa mindenkinél, de mindannyian még sem vagyunk egyformán érintettek" - mondja Dr. Heather Currie, nőgyógyász."A PMS-ben szenvedő nőknél nincs rendellenes hormonszint, de érzékenyebbnek tűnnek a változó progeszteron- és ösztrogénszintre."
Fontos, hogy a nők megpróbálják felismerni, mi is történik velük, mi történik a testükkel, a pszichéjükkel, ami súlyosbíthatja a tüneteiket.
Bizonyítékok vannak arra nézvést, hogy egyes nők genetikai sérülékenységet szenvedhetnek el bizonyos hormonális változások hatására. Tehát, ha már tudjuk, hogy az életesemények súlyosbíthatják a PMS tüneteit, az elmond valamit arról, hogy mi történik olyan mindent befolyásoló események következtében, mint amilyen egy globális járvány.
A tartós stressz miatt a szervezet a harcolj, vagy menekülj üzemmód közül kellene, hogy válasszon, de igazán egyikre sem képes, így egy köztes, állandóan feszült állapotba kerül.
Fenyegető helyzetekben a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengely, amely összeköti az agyat a mellékvesékkel, ösztönzi a kortizol stresszhormon felszabadulását - felkészítve a nőket arra, hogy reagáljanak az ilyen helyzetekre.
Ha azonban az agy azt mondja a testnek, hogy folyamatosan „reagálnia” kell (szorongó gondolatokra, a változó körülményekre, az otthoni, iskolai stresszre, a magány, a betegség vagy a gyász következményeire), a nem szabályozott kortizol elnyomhatja a reproduktív hormonok termelését a szervezetben. Ez rendellenes ovulációhoz vezethet, ami megzavarja a ciklust - vagy az akár teljesen ki is maradhat.
Fontos, hogy a nők megpróbálják felismerni, és tudatosítani, hogy is mi történik az életükben, ami súlyosbíthatja a tüneteiket" - mondja Currie. Aktuális érzelmi állapotunk még a fájdalomérzetünkre is hatással lehet; a fájdalom stresszessé, a stressz pedig fájdalmassá válhat. A fizikai és az érzelmi között nincs éles elválasztóvonal, és mindez alaposan kihat a szervezetünkre.
A megküzdési stratégiák hiánya ugyanakkor megnehezíti a negatív gondolatok elől való menekülést – vagy éppen az elfogadását, illetve a továbbjutást. "Nincs egy szelep, amin keresztül a feszültség távozhatna" - mondja Dr. Sue Ward, nőgyógyász tanácsadó és a Királyi Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiumának alelnöke.
Ward úgy véli, hogy nem szabad lebecsülnünk annak a hatását sem, hogy a nők nem tudnak összejönni és így kibeszélni a gondjaikat a lockdown miatt. „Az, hogy egészségügyi és érzelmi problémáinkról egymással beszélhessünk, legitimálja is azt, amire gondolunk. Ha van hely a nevetésre, az már egy lépés a megoldás felé. Megerősítést keresünk nőtársainktól, de most nagyon sokan nem tudjuk ezt megkapni."
A járvány alkalmat kínál arra, hogy felismerjük, mit is jelent valójában a „stressz”, és mennyire élesen befolyásolhatja mindez a testünket. Ha a menstruációs ciklusaink az elmúlt évben időben széthúzódtak, ez valószínűleg válasz a folyamatos stresszre. Amint az élet visszatér a normális kerékvágásba, és képesek leszünk megnyugodni, akkor valószínűleg a rendellenes menstruációs ciklusok is el fognak tűnni az életünkből – mondja Dr. Ward.
