Életünk mélységét és irányultságát alapvetően meghatározza a tény, hogy képesek vagyunk-e feltétel nélküli pozitív elfogadáson alapuló kapcsolatot teremteni másokkal.
Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia atyja, és a fogalom életrehívója szerint, a feltétel nélküli pozitív elfogadás iránti igényünk olyan erős lehet, hogy legalapvetőbb emberi-biológiai szükségletünket is háttérbe szoríthatja. Sajnos ezen tétel bizonyítására sok példát fel lehetne sorolni.
Alapvető emberi szükségletünk, hogy feltétel nélkül elfogadjon környezetünk. Ez leginkább a gyerek-szülő kapcsolatban nyilvánul meg. Bármit megtennénk anyánk vagy apánk szeretetéért, sőt van, aki még felnőttkorában is úgy érzi, meg kell küzdenie az elfogadásért.
Szeretlek, mert vagy- sugározza az édesanya személye gyermeke felé. A gyereknek pedig abban a légkörben kell felnőnie, ami azt érezteti vele: pusztán azért, mert létezem, mert vagyok, szeretnek. Nem kell elvárásoknak megfelelnem, nem kell színjelesnek lennem az iskolában, nem kell hosszú hajat növesztenem, és elvégeznem a jogi egyetemet apám kedvéért. Ezek nélkül is szeretnivaló vagyok.
És ez a feltétel nélküliség alakít engem,
ez építi fel személyiségemet,
ez raktározza el a szüleim által adott értékeket.
Ez az origója minden életnek.
Az képes a feltétel nélküli elfogadásra, aki már maga is megtapasztalta mindezeket gyermekkorában.
Mi is az alapja ennek a megtapasztalásnak?
Minden ember önmagában érték Ez egy általános magatartásforma: egy olyanfajta szeretet, amit a vallásban az agapé kifejezéssel illetnek. A másik személyönállóságának tiszteletben tartását, és nem birtoklását jelenti.
Ezzel az elfogadással kellene legmélyebb, legintimebb kapcsolatainkat is kormányozni.
Első pillanatra nehéznek tűnik a kivitelezés, de le kell szögeznem rögtön: ez a magatartásforma nem arra biztat, hogy mindent lehet csinálni büntetlenül, hiszen úgyis elnézik nekem.
Nem kell helyeselnem, ha a gyermekem rossz jegyet hoz haza, vagy olyan dolgot tesz, ami nem elfogadható. Ezt kifejezésre is kell juttatnom, de mindeközben legbelül éreztetnünk kell vele, hogy személyét ettől függetlenül is szeretjük.
Nem kell helyeselnem a férjem politikai nézetét, öltözködés stílusát, de személyét feltétel nélkül elfogadom, hisz ez házasságom alapja.
A humanisztikus szemlélet hisz abban, hogy ez az irányultság teremtheti meg az intim kapcsolatok alapját, ez teremthet bizalmat és elfogadást a kapcsolat résztvevői számára.
És még egy fontos dolog: ha nem tudod saját magad sem elfogadni, ha saját személyeddel is hadilábon állsz, akkor nem valószínű, hogy elkapod a feltétel nélküli pozitív elfogadás vírusát.
