Mindkét vese egyforma nagyságú és szerkezetű, súlyuk egyenként kb. 150 gramm

• Mivel a vesék méregtelenítő működésükhöz jelentős mennyiségű vért igényelnek, a szervezet mindenkor a keringő összvérmennyiség 1/5 részét biztosítja a két vese számára, ami kb. 1,0-1,2 liter/perces vérátáramlásnak felel meg.
• A vesék szabályozzák a szervezet víztartalmát. A szervezet zavartalan működéséhez a keringő vérmennyiségnek és a különböző szervek, szervrendszerek víztartalmának állandónak kell lennie
• A vesék hormonokat is termelnek: a renint, ami a vérnyomást szabályozza, illetve az eritropoetint, ami a csontvelőbe jutva fokozza a vörösvértestek termelését.
• A vesék a D vitamin aktiválódásában is részt vesznek, ami fontos szerepet játszik a csontépülési folyamatokban - hiánya oka lehet a vese okozta csontritkulásnak.
• A becslések szerint 2015-re a világon 36 millió embernek lesz krónikus vesebetegsége.
• A hazai műveseellátás 90 százalékban külföldi tulajdonú magánszolgáltatók kezében van, ennek révén a legkorszerűbb, legbiztonságosabb berendezések állnak a betegek rendelkezésére.
• A művesekezelés a veseműködés részleges pótlásának olyan módja, amely a vért testen kívülre vezeti, így tisztítja meg a salakanyagoktól és a felhalmozódott folyadéktól.
• Hazánkban a vesetranszplantáció már rutinműtétnek számít, évente 260-300-at végeznek el.
• A nemzetközi statisztikák szerint a vesebetegeknek mintegy ötöde transzplantálható, azaz műtétre alkalmas állapotban van.
• A művesekezelésben részesülő betegek 58 százaléka 60 éven, 35 százaléka pedig 70 éven felüli.

VESEFUNKCIÓK

A vesék a hasüregben a hátsó hasfalhoz rögzített, bab-alakú páros szervek. Mindkettő kb. ökölnyi nagyságú. A sérülésektől védve az alsó bordák alatt, az ágyéki gerinc két oldalán találhatóak. A vesék létfontosságú szerepet játszanak az anyagcsere során keletkező salakanyagok kiválasztásában, és a testből való kiürítésében, továbbá a testnedvek összetételének szabályozásában, és számos hormon termelésében. Elválasztó funkciójuk tehát kettős: egyrészt kiválasztanak a külvilág felé (folyadékot és salakanyagokat, sókat a húgyvezetékeken keresztül), másrészt az általuk termelt hormonokat kiválasztják a vérbe (a beteg „belvilága” felé).

KIVÁLASZTÓ FUNKCIÓK
-Salakanyagok kiválasztása
-Folyadékfelesleg eltávolítása
-Sav-bázis egyensúly szabályozása
-Elektrolit-háztartás szabályozása

BELSŐ ELVÁLASZTÁSÚ FUNKCIÓK
- Vérnyomás szabályozása
- Vörösvértest-képződés serkentése
- Kálcium-foszfor anyagcsere szabályozása


A KRÓNIKUS VESEBETEGSÉG ÉS TÜNETEI

Vesebetegségről beszélünk, ha a vesék eredeti feladataikat nem képesek kielégítően ellátni. Ha az állapot tartósan, nem gyógyíthatóan áll fenn, krónikus vesebetegségről van szó. A krónikus vesebetegség hosszabb-rövidebb idő alatt krónikus veseelégtelenséghez vezet, ami alatt általában a vese szűrőteljesítményének fokozatos csökkenését, elvesztését értjük. Okozhatja a krónikus veseelégtelenséget egy hirtelen bekövetkezett, de vissza nem fordítható heveny veseelégtelenségi állapot, esemény is.
Krónikus vesebetegség számos ok miatt keletkezhet, közülük kiemelkedő gyakoriságú a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség, valamint a kettő társulása. További krónikus vesebetegség okok még a különböző krónikus vesegyulladások (gennyes és nem-gennyes formák), valamint a különböző érkárosodások okozta vesepusztulás. Előrehaladott vesekárosodás, a szűrőteljesítmény nagyfokú beszűkülése esetén a termelt vizeletben ürítendő anyagok mennyisége nagyon lecsökken, ezáltal felhalmozódnak a szervezetben, vérszintjük megemelkedik. Az állapotot gyakran fáradékonyság, étvágytalanság, émelygés és bőrviszketés tünetei kísérik, ezt nevezzük urémiának (jelentése: húgyvérűség). Az urémia kezelés nélkül súlyos következményekhez, végső soron halálhoz vezet.


A VESEPÓTLÓ KEZELÉSEK HÁROM FŐ TÍPUSA
- Művesekezelés ( Hemodialízis, rövidítve HD)
- Hasi dialízis (Peritoneális dialízis, rövidítve PD)
- Veseátültetés (Vesetranszplantáció)

A művesekezelés a veseműködés részleges pótlásának olyan módja, mely a vért testen kívülre vezeti, így tisztítja meg a felesleges salakanyagoktól és a felhalmozódott folyadéktól. Segít rendezni a beteg vérnyomását, és egyensúlyt teremt a szervezet víz-ion-sav/bázis háztartásának összetevői, pl. nátrium, kálium, klór és hidrogén ionok között.

A kezelés típusának megválasztásához különböző egészségügyi, valamint szociális és pszichológiai tényezőket is figyelembe kell venni.


1. MŰVESEKEZELÉS - HEMODIALÍZIS (HD)

A hemodialízis-kezelés során egy speciális szűrőt (dializátor) használnak a vér megtisztítására. A dializátor egy berendezéshez van csatlakoztatva, mely vért pumpál az artériás erekből a szűrőbe. A dializátorban egy vékony hártyán keresztül szűrődnek át a salakanyagok folyadék kíséretében a hártya másik oldalán áramló dializálóoldatba, majd a már megtisztított vér visszajut a vénás rendszeren keresztül a testbe. A kezelés fájdalommentes. A beteg állapotától, és a maradék veseműködés mértékétől függően rendszerint heti három alkalommal, minimum négy órán keresztül tartanak. Ez az idő szükséges a vér kellő megtisztításához, de minél hosszabban tart a kezelés, annál hatékonyabb. A krónikus veseelégtelenség leggyakoribb kezelési típusa a hemodialízis. Általában dialíziscentrumokban (műveseállomásokon) végzik magasan képzett és hozzáértő ápolói és orvosi személyzet felügyelete alatt.


2. PERITONEÁLIS DIALÍZIS (HASI DIALÍZIS - PD)

A peritoneális dialízis a művi méregtelenítésnek a hemodialízissel egyenrangú, kellően hatékony módja, melynek során a hashártya (peritoneális membrán), mint egy természetes szűrő távolítja el a vérből a felesleges salakanyagokat és folyadékot.
A hemodialízissel ellentétben a peritonális dialízis a méregtelenítés „testen belüli” formája, amikor a salakanyag-, és folyadékeltávolítás a hasüregbe juttatott speciális – cukrot és egyéb – összetevőket tartalmazó steril dializálóoldat segítségével a szervezetben történik. A hashártya (peritoneum) egy élő, összetett, vérerekkel bőségesen átszőtt félig áteresztő hártya, amely kibéleli a hasüreget, beborítja a hasűri szerveket.
A hashártyán számos, különböző nagyságú nyílás, lyukacska van, melyeken keresztül jutnak át a salakanyagok a vérből, a hasüregbe folyatott dializálóoldatba.
A hasüregben tartózkodó folyadék egy idő után (4-6 óra) telítetté válik a méreganyagokkal, vagyis elhasználódik, és nem lesz képes több anyagot magához „szívni”. Ekkor ki kell engedni és friss, tiszta folyadékot kell a helyébe folyatni. Ezt a folyamatot nevezzük oldatcserének.

A PD-kezelés formái
- A peritoneális dialízis általánosan alkalmazott formája a CAPD (folyamatos ambuláns peritoneális dialízis). A CAPD során az oldatcseréket a beteg (esetleg segítője) kézzel végzi, a napi időbeosztásához rugalmasan igazítva otthonában, vagy a munkahelyén. Naponta átlagosan 4 alkalommal kell lecserélni az oldatot a nappali órákban, reggel, délelőtt, délután, és lefekvés előtt (az este befolyatott oldat a beteg hasában marad, éjszaka nem kell oldatot cserélni). Az eljárás folyamatos, mert egész nap van folyadék a beteg hasüregében, tehát a méregtelenítés és folyadékelvonás 24 órán keresztül egyenletesen, kíméletesen történik.
- A peritoneális dialízis másik formája, az APD-kezelés (automata PD-kezelés) során az oldatcseréket egy automata adagoló gép végzi az éjszakai órákban, amíg a beteg alszik. Azt, hogy a két PD-eljárás közül melyik előnyös, és alkalmazandó a betegnél, mindig a kezelőorvos határozza meg szakmai szempontok szerint.

A Tenckhoff-katéter
A PD megkezdése előtt egy sebészeti beavatkozáson kell átesnie minden betegnek, melynek során egy puha műanyag csövet (Tenchkoff-katéter) helyeznek a hasüregbe. A katéter biztosítja a dializálóoldat hasüregbe való be- és kijutását, a hashártyához vezető utat. A katéter átmérője kb. 6 mm, és kb. 10 cm hosszú a testen kívüli szakasza.A katéter testen kívüli szakaszát a beteg a ruhája alatt, jól rögzítve, diszkréten tudja hordani, nem zavarja a további életvitelében, aktivitásában.


3. VESETRANSZPLANTÁCIÓ

A veseátültetés során egy másik ember veséjét helyezik el a hasüregben sebészeti eljárással. Az új, egészséges vese pótolja a beteg veseműködését, amennyiben azt a szervezet befogadja.
A vese származhat élő, vagy elhunyt szervadományozótól (donortól). Első lépésként az orvos megbeszéli a beteggel, hogy alkalmas-e egyáltalán vesetranszplantációra. A vesetranszplantáció sikeres esetben a dialízisnél jobb életminőséget biztosíthat. Az eljárás alkalmazását korlátozza, hogy átültethető veséből kevés van. A transzplantációra vállalkozó betegnek (és a donoroknak is) szigorú egészségügyi követelményeknek kell megfelelniük, míg eljutnak a sebészeti beavatkozásig, ezért egy speciális kivizsgálási programban kell részt venniük a vesetranszplatációra alkalmasnak ítélt jelölteknek. Egészségi állapota és életkora is meghatározza, hogy szervezete befogadja-e az új vesét. Habár a transzplantáció javítja az életminőséget, a sikeres beavatkozást követően folyamatos, - a beültetett vese kilökődését meggátló - gyógyszeres terápiában kell részesülnie mindvégig, rendszeres orvosi ellenőrzés mellett.

forrás: WELL PR Ügynökség