A szokásos tél végi vitaminpótláson túl – miután a hideg hónapokban a méreganyagokat is jobban elraktározzák a sejtek – egy intenzív méregtelenítő kúra sem felesleges a nyár közeledtével. De nem mindegy, hogy hogyan. A szervezet ugyanis úgy működik, mint egy hatalmas lombik. Keverednek benne az anyagok, és ahogyan a kémiai folyamatok kimenetele is függ az egyes molekulák kölcsönhatásától, a szervezetünkbe bevitt táplálékot, vitaminokat, nyomelemeket sem lehet csak önmagukban vizsgálni.

Mennyiség és arány

Régi dilemma – és a szakértők állásfoglalása sem egyértelmű a kérdésben –, hogy túladagolhatóak-e az egyes vitaminok, ásványi anyagok. Többek szerint a zsírban oldódó vitaminok árthatnak, míg mások úgy vélik, ez csak valószínűtlenül hatalmas mennyiségnél fordulhat elő. Egymáshoz viszonyított arányuk viszont mindenképpen befolyásolja a hasznosulásukat, így a szedésüknél inkább ez lehet a releváns kérdés, kevésbé a túladagolás. Az egyik vitamin túladagolása lényegében egy másik vitamin hiányát eredményezi, az egyes vitaminok és ásványi anyagok ugyanis segítik, vagy épp ellenkezőleg, akadályozzák egymást abban, hogy megfelelő módon beépüljenek a sejtekbe.

A cink, a réz és a vas például szoros kölcsönhatásban állnak. A cink csökkenti a gyulladást, és növeli a fehérvérsejtek termelődését, ami a fertőzések ellen védi a szervezetet, de 30 milligrammnál több bevitel már hatással lehet a szervezet vas- és rézanyagcseréjére. A sok cink akadályozza ezek felszívódását, emiatt romlik az immunrendszer, szívelégtelenség és vérszegénység alakulhat ki. A túl sok vassal sem csak az a gond, hogy csökkenti a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben, könnyebben szaporodnak el a kórokozó baktériumok, hanem hogy rontja a réz és a cink hasznosulását.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a szervezet csak a kétértékű vasat tudja hasznosítani, amelynek felszívódását a C-vitamin és a folsav segíti. Az öregedési folyamatokat gátló E-vitamin hatását pedig a vas akadályozza, így együttszedésüket nem ajánlják a szakemberek.

Önmagában a „csontvédő” kalciummal sem érhető el a kívánt hatás: szervezetünk egyik legfontosabb ionja ugyanis megfelelő dózisú magnézium, bór és D3-vitamin nélkül nem jól hasznosul, sőt torzulásokat okozhat.

Veszélyes vitaminok?

A vízben oldódó vitaminokat nem lehet túladagolni – a felesleges mennyiség ugyanis a vizelettel távozik –, a zsírban oldódókról ugyanezt nem állíthatjuk. Az előbbi csoportba tartozók – a C-vitamin, a B-vitamin-csoport, a biotin – utánpótlásáról naponta kell gondoskodnunk, a zsírban oldódó A-, D-, E- és K-vitamint azonban a szervezet elraktározza. Felhalmozódásuk pedig mérgezést okozhat, igaz, toxikus hatásuk nagyon eltérő mértékű, a K-vitamin túladagolásának következménye pedig nem is ismert.

A májban raktározódó szem- és hámvédő A-vitaminból nem szabad sokat enni: a „bőség” fejfájást, bőrhámlást, a csontok elváltozását, vesebántalmakat és ízületi fájdalmakat okozhat. A napi szükséglet mindössze 800–1000 mikrogramm, és mivel könnyen túladagolható, a vitamin önmagában egyre kevesebb termékben fordul elő. Béta-karotin szedését szokták javasolni helyette, amelynek révén a szervezet képes A-vitamint előállítani. A természetes kivonatú A-vitamint érdemes megfelelő mennyiségű E-vitaminnal, C-, D- valamint a B-vitaminok teljes skálájával „párosítani”.

Bár a szervezet elraktározza, az E-vitamin még nagy dózisban is csak kevéssé toxikus. Ajánlott napi mennyisége felnőttek számára 12 milligramm, de a dohányosoknak vagy stresszes életet élőknek 18 milligrammot javasol a HáziPatika.com.

A napfényben lévő és ilyenkor tavasszal a szervezet által áhított D-vitamin – nélküle sem a kalcium, sem a foszfor nem szívódik fel – túladagolása is kellemetlen tünetekkel járhat: hányás, bőrviszketés, étvágytalanság. Tartósan elégtelen bevitelének viszont fontos szerepe lehet a csontritkulásban.

Kombinálva

A multivitamin-készítményeket gyártók a szerek összeállításánál általában figyelembe veszik, hogy egy-egy vitaminból és ásványi anyagból az egészséges és megfelelően táplált szervezetnek milyen mennyiségre van szüksége, s hogy az egyes komponensek aránya is megfelelő legyen. Ezek fogyasztása biztosan nem jár káros hatással. Az „RDA”-adat – a nemzetközileg javasolt napi adag – mellett azonban érdemes figyelembe venni azokat a tényezőket, amelyek befolyásolják egy ember napi vitaminszükségletét. Ezek: a kor, az életmód, a szervezet igénybevétele, s persze az sem mindegy, hogy nőről vagy férfiról van-e szó.

Természetes fáradtságűzők

• Fokhagyma: lúgosító hatású, jódban, kénben, foszforban és kalciumban gazdag, és bőven tartalmaz C-vitamint is. Erős antibakteriális és immunerősítő hatása van.
• Grépfrút, kivi: magas az ásványianyag-tartalmuk, és több bennük a C-vitamin, mint a citromban vagy a narancsban. Zsírbontó enzimjeik jó kiegészítői a tisztító- és fogyókúráknak is.
• Jégsaláta: magas a vastartalma, így a vérszegénység megelőzésére is kiváló, emellett egyéb nyomelemekben és rostokban is gazdag.
• Póréhagyma: vértisztító, pozitív hatású a légzőszervrendszerre és a májra. Értékes rostanyagán kívül tartalmaz még béta-karotint, C-vitamint, vasat, kalciumot és foszfort is.
• Savanyú káposzta: igen magas a C-vitamin-tartalma, gyakorlatilag az egyetlen olyan C-vitamin-forrás, amely egész évben rendelkezésünkre áll.

  

  
  

Forrás: Sulinet

A génektől is függ

Genetikai felépítésünk nemcsak a megjelenésünket és a tulajdonságainkat befolyásolja, hanem testünk működését is. Ezért fordulhat elő, hogy egyesek kolbászt ehetnek szalonnával, mégsem emelkedik a koleszterinszintjük, míg mások szigorú diétával sem tudják alacsonyan tartani vérzsírszintjüket. Vannak olyanok is, akik ropit majszolhatnak sós mogyoróval, mégsem lesz magas a vérnyomásuk, és akadnak, akiknek már a kombináció hallatán is felmegy – írja hírlevelében a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége (MDOSZ). Egy új tudományág, a nutrigenomika azt vizsgálja, hogy a tápanyagok hogyan hatnak a DNS-re, a fehérjékre és az anyagcsere-folyamatokra, vagyis hogy az egyes ember miből és mennyit ehet ahhoz, hogy a genetikai felépítésének megfelelő táplálkozással legyen képes befolyásolni a betegségek kialakulását. Jose M. Ordovas, aki legelőször kezdte kutatni a nutrigenomikát, úgy véli, minél fiatalabb korban ismerjük meg az egyén genetikai felépítését, annál előbb tudjuk táplálkozását helyes irányba terelni, így akár az elsődleges megelőzés eszközévé is válhat a tudományág, amelynek eddigi kutatási eredményeit felhasználva az élelmiszeripar már „egyénre” szabott táplálékok gyártásával kísérletezik. E funkcionális élelmiszerek közös jellemzője, hogy az egészségre jótékony hatást fejtenek ki. Az egyéni tulajdonságokat figyelembe vevő étrend kialakítására azonban várni kell, a hatásmechanizmus felderítése és ennek átültetése a gyakorlatba még csak a kezdeti lépéseknél tart – állítja a szövetség márciusi hírlevele.

A krónikus betegségek és a rendszeresen szedett gyógyszerek is módosíthatják az egyes vitaminokból vagy nyomelemekből ajánlott mennyiséget. Ilyen esetben vitaminkúra előtt mindenképpen érdemes a kezelőorvossal konzultálni.

A vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmazó „bogyók” nem csodaszerek, nem helyettesítik a változatos és egészséges táplálkozást. Mégis szükség van rájuk, mivel a mai zöldségek és gyümölcsök kevesebb hasznos anyagot tartalmaznak.

A készételekben lévő mesterséges színezékek, aromák és tartósítószerek negatív hatását is a plusz táplálékkiegészítőkkel kell semlegesíteni.

A cikk a Piac & Profit magazin 2011 májusi számának NHD mellékletében jelent meg.