A zöldborsó azok közé a zöldségek közé tartozik, amiket nem lehet egész évben kapni a piacon, és ez tulajdonképpen így van jól. Abszolút szezonális zöldség, ezért abban a néhány hétben kell kiélveznünk maradéktalanul, amíg a piacon kapható. Forró, korai nyarak lerövidíthetik ezt az időszakot, ősszel pedig jelentősen kevesebb terem, mint tavasszal, ne késlekedjünk tehát, borsóra fel!
A borsóra is igaz, mint sok más társára, hogy nyersen a legegészségesebb, de persze főzve is nagyon tápláló. A borsó vitamintartalma magas, jelen van benne az ábécé első fele, azaz az A-, B-, C- és E-vitamin. Ásványi anyagokból felvonultatja a vasat, káliumot, foszfort, kálciumot, magnéziumot, cinket és mangánt. Különösen jeleskedik magnézium tartalom terén, ami segíti a kálcium felszívódását, ez pedig a csontok egészsége szempontjából fontos. Ha mindezeket nem vesszük figyelembe, akkor se kell senkit különösebben biztatni arra, hogy a kifejtett, zsenge zöldborsóból marékszám lapátolja a szájába a szemeket, érdemes erre a vásárláskor is odafigyelni. Apropó, vásárlás! Tudnunk kell, hogy a borsó cukortartalma nagyon rövid idő alatt képes keményítővé válni, hosszú tárolásnál ez elkerülhetetlen. Viszont a keményítő tartalom jelentősen rontja az élvezeti értéket, magyarán az a borsó már fabatkát sem ér. Úgyhogy azok a szerencsések, akiknek a kertjében megterem a borsó, könnyű helyzetben vannak, hiszen akkor szedik a borsót, amikor meg is tudják főzni. Akik piacon kénytelenek megvásárolni, nos, ők is próbálják meg még aznap tányérba varázsolni a borsót. Sajnálatos módon ez a keményítősdi a főzéskor is jelen van, ezért ne főzzük sokáig a zöld szemeket, mert van az a pont, ahonnan már nincs visszaút, borsónk kemény lesz, és soha többé nem is puhul meg. Azt talán mondani sem kell, hogy a harsogóan zöld hüvelyeket vásároljuk meg, ha belemarkolunk a borsóhalomba, hallanunk kell azt a jellegzetes recsegő hangot, amit a friss hüvelyek adnak ki. Ha hiába fülelünk, keressünk másik árust, másik halmot. Bíztatnék mindenkit arra, hogy kérjen kóstolót az árustól, aki azt megtagadja, nem véletlenül teszi...
Használjuk változatosan
Leves, főzelék, köret, saláta, pite töltelék egyaránt készíthető borsóból, gondoljunk csak a jó öreg rizi-bizire, a derék francia salátára. Újításként próbáljuk ki az angolok szeretett zöldborsópüréjét, hátha új kedvencet köszönthetünk étrendünkben. Általában úgy készítik, hogy a borsót egy-két szem újkrumplival, zöldfűszerekkel együtt főznek meg, majd a leszűrt finomságokat pürésítik. Ez nemcsak köretnek jó, de akár kenyérre is kenhetjük az így előállított harsogó zöld krémet.
A borsó fontos alkotóeleme például a pásztorpitének is, süthetünk belőle frittatát, vagy használjuk az indiaiak híres samosájába töltelékként. Mivel a borsó és a petrezselyem házassága az égben köttetett, hacsak nincs nyomós ellene szóló okunk, használjuk gazdagon a petrezselymet a borsós ételek ízesítésére.
Hasznos tipp még: ha főzeléket, levest főzünk a borsóból, néhány alaposan megmosott hüvelyt is dobjunk a fővő ételbe, ez erősíteni fogja a friss borsó jellegzetesen édes ízét. Tálalás előtt távolítsuk el a héjakat.
Tedd el télire!
Bár elég macerás, tartósíthatjuk saját konyhánkban is a tavaszi zsenge zöldborsót. Persze egyszerűbb kivenni egy-egy csomagot a bolti hűtőpultokból, jó játék az otthoni pepecselés is vele, ha van rá időnk. A kifejtett zöldborsót forrásban lévő, enyhén sós vízben főzzük 3-4 percig, majd tegyük jeges vízbe, megállítva ezzel a további fővési folyamatot. Terítsük a borsót konyharuhára vagy papírtörlőre, szárítsuk meg, zacskózzuk be, és már mehet is a fagyasztóba. Legyünk előrelátóak, tegyünk mellé alufóliában összevágott petrezselymet is.
