India ízeitől a védikus konyhaművészetig
A védikus írások, India több ezer éves szent irodalma az élet minden területére tanácsokkal szolgál a figyelmes olvasó számára. Konyhaművészetében – amely az indiai kultúrában egyébként az egészség tudományának szerves része, hiszen jó esetben táplálékunk az orvosságunk is… – az Írások a főzés gyakorlati tudnivalóin túl említést tesznek a táplálkozás magasabb rendű funkciójáról is, arról, hogy az miként befolyásolja gondolkodásmódunkat és tudatállapotunkat. Az evés, a finom ételek fogyasztása mindenki számára fontos, hiszen alap életfunkció, azonban nem minden étel jelent egyformán megfelelő táplálást.

A védikus írások az erőszakmentes, a vegetáriánus étkezést javasolják az emberek számára. A vegetáriánus ételek fogyasztása növeli az életerőt, egészségessé, erőssé teszi a testünket, és kiegyensúlyozza elménket.
A vegetáriánus szó eredeti jelentése egy filozófiailag és erkölcsileg kiegyensúlyozott életritmust sugall, valójában sokkal többet jelent, mint csupán egy zöldségekben és gyümölcsökben bővelkedő étrendet. A legtöbb vegetáriánus olyan személy, aki megértette, hogy ahhoz, hogy egy békésebb társadalomban éljünk, először a saját életünkből, így ételünkből és finomabb szinteken saját szívünkből kell eltávolítani az erőszakot. Ennek megfelelően tányérunkra nem kerülhet olyan gasztronómiai különlegesség, ami más élőlény kárára van.

De hogyan lesz egy egyszerű, ám sok fűszert tartalmazó indiai étekből valódi templomi lakoma? Ahhoz, hogy teljes mértékben megérthessük az indiai vegetáriánus konyhaművészet rejtelmeit, meg kell ismernünk annak kulturális hátterét.

A legtöbb, teista hitű világvallás templomaiban a hívők Istent imádják nagy odaadással, más és más módokon, hitelveiknek megfelelően igyekeznek elégedetté tenni az Urat. Ahhoz azonban, hogy Istent elégedetté tehessük, tudnunk kell, hogy mit vár el tőlünk, az imádat mely formáit javasolja, mi okoz igazán örömet a Számára. A védikus szentírások pontosan meghatározzák a templomi imádat szabályait, külön nagy hangsúlyt fektetve a főzés folyamatára. Ez az Istenség Legfelsőbb Személyiségének örömére történik, előre meghatározott formulák szerint, komoly higiéniai sztenderdeket betartva, és rendkívüli élményt jelent a folyamatot végző személynek is. Az imádatként való főzést csak speciálisan képzett szakács végezheti, akit pudzsárinak neveznek.

Miben különbözik ez a templomi főzés az általunk otthon gyakorolt „háztartási” munkától? Az ilyen módon készült tiszta és tápláló ételeket felajánlják Istennek. Ezek az étkek teljesek, mert nem csak a testnek adnak életerőt, hanem az eredményen túl magát az egész folyamatot, az elkészítés folyamatát is Istennek ajánlják, megszentelik és így azok a lelket is táplálják.
Egy ilyen módon elkészített, felajánlott indiai ételnek, vagyis praszádamnak gyönyörködtetnie kell a szemet, az orrot és végül a nyelvet is.

Titkok a Krisna konyhájából
Indiában valamennyi fogást egyszerre tálalják fel. A színek összehangolása valódi művészet: a lepény, a leves, a rizs citromszeletekkel és friss korianderlevéllel díszített zöldségételek, különböző színű és formájú édességek mind kellemes látványt nyújtanak.
Egy jól elkészített, forrón és időben felszolgált bőséges ebéd még nagyobb elégedettséget nyújt, ha az, aki kínálja, teljes szívéből próbálja elégedetté tenni vendégét. Az ismert mondás szerint a férfi szívéhez is a gyomrán át vezet az út, s ha édesanyánk finom ebédet főzött, öregeink úgy mondták, a szívét, szeretetét is belefőzte családjának. A vaisnava írások szerint a szeretet kimutatásának szép folyamata a vendéglátás, ételt adni és elfogadni.

Az alapanyagok korlátozásától sem kell megijednünk. Ez az ősi, tradicionális táplálkozástudomány számtalan olyan gabonanövényt, zöldséget és gyümölcsöt ajánl használatra, amelyek az európai ebédlőasztalokról általában hiányoznak. Sőt, a védikus konyhaművészet alkalmazza a világ legnagyobb fűszerrepertoárját is. A válogatott aromájú fűszernövények és zöldségek rejtett zamata adja az indiai konyha egyedülálló karakterét, melyek közül sok növény gyógyhatással is rendelkezik. Fontos, hogy használatuk nem túlfűszerezést, hanem helyes fűszerezést, az ízek egyensúlyát jelenti.
A helyesen összeállított étrendnek tartalmaznia kell fűszeres, édes-fűszeres, savanyú, édes (ám nem feltétlenül cukrozott! – lehet pl. gabona is), kesernyés, száraz, rágható, nedves ízeket, valamint pikáns utóételt is a jó emésztés érdekében.

A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola hagyományos főiskolai képzése mellett tanfolyamokat is indít a védikus kultúra és életmód egy-egy ága és specialitásai iránt mélyebben érdeklődő személyek számára. Az ősz folyamán – hazánkban egyedülálló módon - az indiai templomi konyhaművészet rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást csillaghegyi központjukban.
Tanfolyam részletei megtalálhatók: http://bhf.hu/hu/tanfolyamok/fozotanfolyam