Hozzávalók 8 darab kiflihez:
20 dkg natúr krémsajt vagy mascarpone
3 dkg vaj
15 dkg liszt
3 evőkanál porcukor
csipet só
Töltelék:
baracklekvár
darált dió
egy marék aszalt vörös áfonya
a tetejére egy tojássárgája
Elkészítés:
A késes betétű aprítóba tettem a mascarponét és a vajat, pulzáltatva a gépet összedolgoztam, majd hozzáadtam a porcukrot, lisztet és sót, és csak addig nyomtam a gép gombját, amíg labdává nem dolgozta a tésztát. Kivettem a gépből, folpackba csomagoltam és néhány órát pihentettem a hűtőben. Ez elengedhetetlenül fontos, pihentetés nélkül nincs ember, aki ebből a tésztából kiflit formáz. Erősen lisztezett deszkán 3 mm vastag kör alakra nyújtottam a tésztát, megkentem baracklekvárral. A józan ész azt mondatja az emberrel, hogy ne sajnálja a lekvárt, mégis önmérsékletet kell tanúsítanunk, ha nem akarunk a feltekerésnél illetlen szavak kíséretében megőrülni, ugyanis a túl sok lekvár folyik ki a kifliből világba, és megy pocsékba, az meg kinek jó? Szóval kenjük meg a tésztát lekvárral, szórjuk meg dióval (mennyiségét hasonlóképpen szabályozzuk előrelátóan), dobáljuk rá az aszalt vörös áfonyát, majd pizzavágóval vágjuk először félbe, majd negyedbe, végül nyolcadba a kört. A szélesebb vége felől csavarjuk fel a háromszögeket kiflikké, és úgy tegyük őket a sütőpapírral bélelt tepsire, hogy a háromszög csúcsa mindenképpen a kifli talpa alatt legyen, így nem fog kibomlani sülés közben a tekercs.
A kiflik tetejét kenjük le tojással, és 180 fokos sütőben süssük szép pirosra, kb. 20 perc alatt.
