Egyszer volt, hol nem volt, volt egy zöldfülű malacka Délkelet-Stájerországban. Vulcano megálmodta, hogyan is szeretne élni. Talált egy állattartó gazdát, és ketten szépen kitalálták a malacok földi menyországát. Így kezdődik a Vulcano sonkamanufaktúra történetéről szóló kis vicces, de igaz történetű rajzfilm 5 különböző, érdekesen elhelyezett monitoron, és természetesen magyarul. A sertéstelep vetítőjében Bettina Habel, a tulajdonos személyesen köszöntötte a magyar újságírókat, és elnézést kért, hogy ő viszont nem beszél magyarul...
Kóbor Nikoletta idegenvezőtől azonban megtudtuk, hogy Franz és Bettina Habel mesebeli története 2000-ben kezdődött. Rájöttek, hogy puszta sertéstenyésztésből nem tudnak megélni, nem tudnak versenyképesek maradni az Európai Unióban, ezért valami többet kell adni. Így döntöttek a sonka mellett. Nem a nálunk szokásos füstöléssel, hanem a pármai módszerrel, a speciális szárítással készítik termékeiket.
Tudományosan keresztezték a különböző Nyugat-Európából, illetve Amerikából származó sertéseket, és megadtak nekik mindent, amitől egy disznó igazán élvezheti az életet.
A sajtóbemutatón néhányuk még sört is kapott, amit nagyon szerettek. Bizony, ekkora sertésnek egy üveg sör meg sem kottyan. És különben is, mi baja lehet, az is gabonából készült. (Egy helyi sörtermelő főzte ajándékba kifejzetten "jutalomfalatnak" a nedüt.) Valóban Mozart muzsika szól, ha unják az állatok, átkapcsolnak Beethoovenre. A zene nyugtatja az állatokat. Különösen éjszaka hasznos, hogy ne zavarják a szomszédokat a röfögéssel.
Feldolgozáskor a sonkát pácolják tengeri sóval, levendulával, korianderrel, feketeborssal - és a többi titok! A többszörösen dínyertes sonkákat hosszan, szokatlanul meleg hőmérskleten szárítják. 18-20 C°-os klimatizált helyiségben érlelik 27 vagy akár 36 hónapon át. Az eljárás érdekessége, hogy míg régen tradicionálisan a nyitott padlásokon szárították a pármai tipusú sonkákat - annak idején magam is láttam ilyet Pármában -, addig ma, az uniós szabályoknak megfelelően, ez már teljesen zárt térben történik. A készítők pedig megpróbálják a technikával utánozni a természetet. Sertésfeldolgozáskor a világon mindenütt átlagosan az állat 30%-a veszendőbe megy. Bettina és Franz büszke arra, hogy náluk, nincs a disznónak olyan porcikája amit ne használnának fel.
A helyi étteremben, és a gyönyörő tájra nyíló teraszon mindezt meg is kóstolhatjuk! Az ízletes falatokat pedig leöblíthetjük egy pohár helyi borral vagy szörppel. Nemcsak a Habel család gondolta ugyanis, hogy versenyképeseknek kellene maradni Európában. A helyi polgármesterek és termelők egymást segítve léptek. Aki eddig csak almát termesztett, ma szörpöt és lekvárt is készít. A környék gyógynövényeiből ételízesítőket kreáltak. Rendkívül találékonyakká váltak az emberek, a háromszintes sertés- és bemutatótelep boltíves pincéjében hatalmas kirakton kersztül gyönyörködhetünk a különböző sajtokban, italokban, kolbászakban...
Nézzétek, ezt a pompás tálat: 12 óránál látod az 5 hónapos érlelésű sonkát, 3-nál a tökmagos kolbászt, 9-nél a tarját, középen a szőlő alatt a klenyérszalonnát.
A konyha isteni specialitásokat is készít, bármelyiket kipróbálhatod!
Ha szereted a különleges gasztronómiai kirándulásokat, feltétlenül menj el a határtól csak pár kilóméterre fekvő Auersbach bei Feldbachba! Mondjuk utazz el Szentgotthárdra, és onnan kirándulhatsz az Őrségbe, Délkelet-Stájerországba és átugorhatsz Szlovéniába is. Estéként pedig jól fog esni egy kis wellness, mondjuk Mozattal!...
