Márföldi Dóra útja sokfelé ágazhatott volna az indulás után, hiszen képességei szerint lehetett volna akár tudós kutató is. Ő azonban végül a képzőművészet alkalmazotti irányába tájékozódott, azt érezte igazán a sajátjának, abban tudott végül is kiteljesedni.
Dóra olyan családban nőtt fel, ahol a kézművesség hobbiszintű művelése jelen volt.Ha nem is napi foglalatosságként, de a szülőkkel Dóra szívesen ütötte el így az időt. Kifejezetten jól tanult az iskolában is, egyáltalán nem állt tőle távol az elmélyült ismeretszerzés. Gyakran feledkezett bele egy-egy témába, és ilyenkor szeretett a dolgok leglényegéig leásni.
A nyíregyházi gimnázium rajzszakkörében Dórát egyszer egy olyan feladat találta meg, amivel még az OKTV, azaz az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen is komoly helyezést ért el. A választott téma itt már közelített későbbi érdeklődési területéhez; munkájának címe Ripl-Rónai József, a Nyugatos írók portréi. A századfordulós művész Babitsról, Karinthyről, Adyról készült sorozata annyira megihlette Dórát (főleg, hogy a művész a gobelin és a textil területén is nagyot alkotott), hogy választott témájában kifejezetten intenzív kutató munkát végzett. Szorgosan látogatta az OSZK-t és a Petőfi Irodalmi Múzeumot is, és végül még a továbbtanulását is komolyan befolyásolta az elért siker.
A Szegedi Tudományegyetem képi ábrázolás, esztétika szakon folytatta tanulmányait, négy évet el is végzett. Ekkorra azonban végképp megérlelődött benne az elhatározás, az ő útja nem a tudomány ösvényén fog tovább haladni. A művészet, és annak is az alkalmazottabb verziója az ő igazi iránya. (A textil iránti vonzódása már akkor kezdett kibontakozni, amikor Ripl-Rónai gobelin munkáival kapcsolatba került.)
A váltás viszonylag könnyűre sikeredett, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) divat és textil tervezés mester szakára átkerülve mind a négy szegedi évét elfogadták, így sínen voltak a tanulmányai, lehetett alkotni.
A második szemeszterében volt egy úgynevezett fenntarthatósági félév, ahol a hallgatók azt vizsgálták, hogyan lehet úgy textileket tervezni, hogy az ember a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja maga után. Ehhez olyan alapanyaggal érdemes kísérletezni, ami nem terheli a környezetet, de textilként is működik.
Ez lett a micélium, a gombafonalak összessége, szövedéke, amely valójában a gombák talajt átszövő részét alkotja. Ezek a fonalak egy-egy spórából nőnek ki, és folyamatos növekedésre képesek. A párás, nedves, sötét helyen gyorsan megvastagszik a micélium, és egyes gombák a micéliumból fejlődnek ki.
Dóra ezt különféle egyéb anyagokkal (kenderrel, szénával, szalmával) vegyítette, keresztezte, majd a kísérlet során hőkezelte. Így egy olyan kompozitszerű anyagot kapott, ami nagyon hasonlít a hungarocellhez, vagy éppen a gyapjúnemezhez.
Márpedig a gyapjúnemez (és az ahhoz hasonló anyagok) sok más pozitív tulajdonság mellett kitűnő hangelnyelő tulajdonsággal rendelkeznek. Innen jött aztán az ötlet, hogy hangelnyelő panelek készüljenek micéluim alapú textilutánzatú anyagból. Olyan sokan kényszerültek home-office-ba, olyan lakásokba, melyek rosszul szigeteltek, ahová még a szomszéd szuszogása is áthallik. Nekik milyen jól jön ez a hagszigetelés!
A prototípus elkészült, és amellett, hogy az anyag kitűnő hangelnyelő képességgel bír az, környezetbarát is, több életciklusa van, és ami a legfontosabb: ha kitelt az ideje, lehet komposztálni, a végén teljesen le is bomlik.
Dóra diplomamunkája is a micéliumra épült: két folt textil (az egyik egy 200 éves szalmazsák, a másik egy huszadik század eleji tükrös paplanhuzat) a harisnyastoppolás technikájához hasonlóan össze lett micéliumozva. Ebből lett a Fércmű nevet viselő alkotás. Munkával pedig még a 8. Európai Quilt Triennálé harmadik helyét is megszerezte.
Rangos elismerés, indulásnak egyáltalán nem utolsó.
Ha további cikkek is érdekelnek a témában, olvassad el a Létrafok, mint énerő című írásunkat és egy másikat a B 103 Stúdióról,
