A tervezőnő szíve jelenleg egy MINI-ért dobban, de az is kiderül a drivemebaby.hu cikkéből, hogy milyen kapcsolat fűzi az old timer autókhoz, amelyeket – ha éppen úgy tartja kedve – akár nap mint nap vezet.
Katti rutinos vezetőnek számít. Jogosítványát a húszas éveiben szerezte, és szinte azonnal beleszeretett abba a felhőtlen szabadságba, amit a vezetés élménye nyújtani tud számára. „Könnyen tanultam meg vezetni, ám a műszaki vizsgához számomra kellett a technikai tudás és tapasztalat. Gyakorlatias ember vagyok, szeretem, ha értem az általam használt eszközök működését. Sokáig meglehetősen sportosan vezettem, mára ez sokat változott. Azt mondanám, hogy a vezetési stílusom megfontolt, ám temperamentumos.”
A tervezőnő szerint az autó egyfajta divatkiegészítő is. Már a hintók korában kialakult a járművek és a divat szoros kapcsolata. Egy hintó ugyanis tükrözte a tulajdonos rangját, vagyonát és a személyiségét meghatározó stílusjegyeket. A mai napig népszerű autó szépségversenyeknek is az a célja, hogy bemutassa a különböző korszakok és stílusok divatos harmóniáit. Az új, sok esetben meghökkentő formatervezések egyértelműen a divatirányzatokat követik. Régen az autók divatja főleg a társadalomban betöltött szerephez igazodott, ma egy különlegesebb autó az életstílust, a világhoz való viszonyt is kifejezheti. Az autó márkája, kora, karaktere, színe, mérete megformálhatja használója személyiségét, akár a világhoz való viszonyát, sőt erejét is.
"Ha valaki kicsi, bátor és erős, egy MINI mellett dönt, mint én - mondja.”
Katti számára a mai járművek egyformának tűnnek. Rajongása emiatt nem is a modern járműcsodák felé irányul, hanem egy sokkal régebbi korba kell visszamennünk ahhoz, hogy megismerhessük álomautóját.
"A huszadik század második felében készült autók olyan személyiségjegyekkel, egyéni karakterekkel rendelkeztek, amelyeket a mai autókban nem ismerek fel. Rajongok a klasszikus angol luxusautókért, a Rolls-Royce, a Bentley, a Jaguár, az Aston Martin mind-mind olyan autómárkák, amelyekhez különleges élmények fűznek. A korszak francia autóinak szellemes extravaganciáját, gyakran bohém nagyvonalúságát jeleníti meg számomra például a DS. Az olasz autók közül inkább Zagato konstrukcióit szeretem, de lenyűgöznek az amerikai art deco autók is. Egyediek, különlegesek, furcsán szépek számomra. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az imént említett autók nagy részét van szerencsém vezetni. A férjem ismert klasszikus autógyűjtő és -szakértő, a Balatonfüred Concours d'Elegance alapítója, így sokszor kerül a kezeim közé egy-egy ilyen autócsoda. Most, hogy belegondolok, tényleg meghökkentő, milyen széles a skálája annak, hogy mikor mit vezetek: a családi kis busztól, az oldtimer autókon át, a szívemnek kedves legújabb Cooper S-ig".
„Felejthetetlen élmény volt, amikor 18 éves koromban először találkoztam a MINI Cooper-rel. Semmivel sem összetéveszthető érzés volt, ahogy szinte elindult alattam az aszfalt. Amikor aztán 2003-ban megjelent a új MINI, bevallom, egy kicsit idegenkedtem tőle. Csalódott voltam, hogy eltűnt az a kedves játékautó forma, a miniatűrség, amit annyira szerettem. Tíz év kellett hozzá, hogy újra megszeressem. Ma már úgy látom, hogy a hatalmasra nőtt, gyakran hivalkodó, erőfitogtató mai autók között a MINI egy kicsi, ám de stílusos luxusautó. Precízen adagolt, mértéktartó angol dizájn, korszerű technológia, ésszerű kényelem és friss generációs üzenetekkel vonzó imázs. A jóból nem adnak sokat, tartja a mondás, és a MINI pont annyi, amennyi kell a jóhoz.”
„Nagyon szeretek vezetni, számomra ez gyakran egyfajta relaxálás. Jó úton lenni, amikor élménnyé válik a vezetés. Amikor már tökéletes összhangban működünk együtt és szinte eggyé formálódok az autóval.
Nekem nem fontos, hogy színes fények, LEDdek, mindenféle kütyük szórakoztassanak, ezeket általában ki is kapcsolom, és a GPS-t is csak akkor használom, ha ismeretlen helyre megyek. Szeretem, ha az autóban működnek az ösztöneim, nem megyek gondolkodás nélkül a hang után, nem mondok le a vezetés klasszikus élményéről. Néha úgy érzem, a MINI-ben mintha mind a ketten tudnánk, mire van szüksége a másiknak. Számomra az autó nemcsak közlekedési eszköz, hanem egyfajta kultúra, életszemlélet és szenvedély is.”
