Andit 2017-ben az ország, mint „Kasszás Erzsit” ismerte meg egy reklámból, pedig akkor már közel 10 éve volt színész. Hivatásáról elárulta, hogy számára a színház az igazi szerelem.
„Minden szereppel egyre több vagyok. Mindegyik alakított rajtam valamit és bizony, némelyikkel küzdeni is kell. A Karinthy Színházban játszom a Stephen King regénye alapján készült Tortúrában. Ez egy pszichothriller, ahol Annie Wilkes-et alakítom. Egy pszichopatát. Ez a szerep annyira koncentrált, annyira magával ragad, hogy sokszor a tapsrendre sem emlékszem. Talán nem árulok el vele nagy titkot, de a végén lelőnek és meghalok. A puska eldördülése után van kb. 15 másodperc, amikor azt érzem, hogy nem vagyok. A párom, akivel 19 éve élek együtt, otthon mindig rám szól, hogy most nem az a nő vagyok az előadásból. Mindent úgy csinálok otthon, ahogy szoktam: kimosom a művért a hajamból, felveszem a kacsás pizsamámat, de a feszültség bennem marad. Ezt meg kellett tanulnom letenni” – mesélt a Maszkok Nélkül online interjúban a színésznő, aki egyébként úgy tartja magáról, hogy nyitott könyv mindenki számára.
https://www.youtube.com/watch?v=8DkVEJ1hNLg&t=6s
"A barátaim azt szokták mondani, látni rajtam, hogy velem lehet beszélgetni. Engem valóban érdekelnek mások, és nem csak kérdezek, de figyelek is. Hozzám könnyű a kulcsot megtalálni, mert számomra természetes, hogy az emberekkel kommunikálok. Amúgy is szeretem a természetességet.
Én teljes nyugalommal kirakok olyan képet magamról a közösségi oldalaimra, hogy nincs rajtam smink, kócos a hajam, vagy épp rám van száradva az éjszaka kifolyt nyál...
Nehezen viselte az elmúlt időszakot
„Sokáig azt hittem, hogy mindig boldognak kell lennem. Nem mertem nemet mondani. Olyan volt ez, mintha egy örökös maszk lett volna rajtam. 12 év kellett ahhoz, hogy megtanuljam kimondani, ha épp nem vagyok jól” – mesélte a színésznő.
„Nagyon galamblelkű vagyok, és szuperszenzitív, ha valaki mellettem ül és szomorú, akkor én is az leszek. De, ha valaki egy kis problémából óriásit csinál, na azt nem bírom, az nagyon idegesít. Ahogyan az elmúlt időszakot is nehezen viseltem, mert az, hogy nem ölelgethettem meg az embereket az nekem olyan volt, mintha levágták volna a szárnyaimat. Nálam a legfontosabb szeretetnyelv az érintés. Nem kell rá ok, hogy megöleljek valakit, egyszerűen jól esik. De megszoktam, hogy most nem lehet, megtanultam kezelni ezt is, ahogy a bezártságot is” – teszi hozzá a koronavírus okozta nehézségekről, amiről egyébként úgy tartja, hogy csak sok türelemmel lehet belőle kilábalni.
„Nagyon nehéz türelmesnek lenni, főleg úgy, hogy folyamatosan omlanak össze a dolgok körülöttünk. Ha varázsolhatnék valamit magamnak, akkor az egyik biztos az lenne, hogy legyen több türelmem elviselni az életet, és legyek sokkal bátrabb, ugyanakkor sokkal kevesebb megalkuvást és még kevesebb elhatalmasodó párkapcsolati egoizmust kérnék. Ezeken már dolgozom, de kell is még tennem érte” – árulta el Balázs Andi.
