Sokan írnak naplót mostanában, készítenek Facebook bejegyzéseket, posztolnak fotókat, videókat a közösségi médiában, amelyekből az utókor szakértői rengeteg következtetést tudnak majd levonni, feltéve, ha ezek a nyomok megmaradnak. Mi lenne, ha időkapszulába zárnánk a mai kor ereklyéit, tárgyakat, gondolatokat, üzeneteket, biztos helyre elraknánk őket és a tartályra ráírnánk, ötven év múlva lehet csak felbontani. Mert az időkapszuláknak ez a lényege: egyfajta kommunikáció a jövővel, információküldés a régmúlt időkből.
Hogyan élted meg az elmúlt esztendőt?
Kezdetben a rémület elég hamar átcsapott egy komfortos elvonulásba, ami a kényszerpihenő okozta otthon maradást illette. Egyszer csak jól esett nem menni sehova, visszahúzódni, mindennap főzni, vagy csak úgy lenni, ami rám szinte sosem volt jellemző azelőtt. Különös ezt mondani, de élveztem, hogy kipihenhetem az elmúlt évek pörgését, amit akkoriban nem teherként éltem meg. Majd színészként elkezdett bántani a tétlenség, identitás híján voltam, hiszen amit tudok, ami vagyok, azt nem gyakorolhattam. Úgy hiszem, ez nem csak rólunk, alkotókról szól, hanem a közönségről is, hiszen mi előadásról előadásra tudunk pozitív töltést adni a társadalomnak. A válságos időszakban sokat jelentett a baráti jelenlét, Borbély Alexandra barátnőmmel, akivel pár lépésre lakunk egymástól, napi szinten jártunk futni, vagy csak sétáltunk a környéken, és lelkiekben is szorosan jelen voltunk egymás életében. Ez a szokásunk a mai napig megmaradt, csak üzenünk egymásnak ,,séta?” és már megyünk is. Az is pozitívum, hogy minden időnket együtt töltöttük kutyánkkal, Bambival, aki már 14 éves, ezért minél több közös élménnyel szeretném megajándékozni.
A bizonytalanság ellenére úgy érzem, hogy egy rendezettebb ritmus van a lelkemben. Január elsején egy jógás csoporthoz is csatlakoztam, és a rendszerességet ezek az online órák is segítik.
Márciusban forgattam egy készülő tévéfilmben, a Frici és Aranka egy kosztümös irodalmi film lesz, valamint egy régen játszott színházi szerepemet (Az aranjuezi szép napok) újra kellett tanulni, próbálni, mert felvétel készült belőle. Ezekben elmélyült, fókuszált munkát tudtam végezni, különös élmény volt.
Milyen hétköznapi tárgyakat tennél bele az időkapszuládba, amelyek nagyon jellemzőek a mai korra, a te életedre és 50 év múlva a leszármazottaid rácsodálkoznak majd a létezésükre?
Bár felejtenénk már, de egy maszkot sajnos mindenképp tennék az időkapszulába, ez a tárgy egyszer majd történelmi szimbólum lesz. Szárított fűszernövényeket egy lezárt üvegben, ez egyrészt a természethez való visszatalálást mutatja, másrészt különös vonzódásom van a gyógynövények iránt, a nagynénim kiskoromban is sokat gombászott az erdőben, kutatta a gyógyító növényeket. Ő Marcsi a Szimplapiacról, és mára sokan ismerik őt erről a tehetségéről. Papírt és ceruzát, mert már egyre kevesebbszer használunk manuális dolgokat. Karantén-projektem az írással való mélyebb ismerkedés, ceruzával írok papírra, ami teljesen más élményt, valódiságot és jelenidejűséget ad, szemben a klaviatúrával, ahol egy gombnyomással törlünk, javítunk. Szeretem, amikor látszik a radírozás és a papír állapota is változik, minél többet dolgozunk vele. És ebből következik a mobiltelefon, ami az életünk központi része lett, gyakorlatilag majd mindent azon csinálunk. A számítógépünk is a kezünkben van egész nap, nem tudom ez mennyire szükséges, mégis én is állandóan használom. Egy kulacs, ami szerintem mára a tudatosság egyik jelképe lett, aki a környezetünk érdekében egy picit tenni szeretne manapság, kulaccsal kezdi, és ez szerintem jó. A legtöbbet velem lévő tárgy a kutyám póráza, őt sokszor viszem magammal, mert szeret jönni-menni, neki lényegében mindegy hova megyünk, ahol én vagyok, ott szeret lenni ő is. De ha nem megyünk sehova, akkor is a napi sétája a minimum három alkalom. A piacos cekkerem nagyon jellemző tárgyam, viszem magammal akkor is, ha nem készülök vásárolni.
Könyvek, filmek, amiket mostanában olvastál, láttál, amelyek megérintettek, és szeretnéd, ha az utókor is megismerné őket.
Bár a barátnőim már régóta nézték, és láttam mennyire elragadta őket a The Crown ( A Korona) című sorozat, én nem kezdtem el akkor, viszont a karanténban ez is megtörtént. A színészi játék, amit a színészek produkálnak, a színészi érzékenység, olyan szinten van jelen, ami lenyűgöz. Közülük sokan játszanak az angol Nemzeti Színházban, és bár eddig nagyon nem hiányzott az utazás, mostanában sokszor eszembe jut, hogy mennyire megnézném őket színházban Angliában. Mundruczó Kornél Pieces of a woman című filmje nagy hatással volt rám, egyetlen pózban néztem végig a filmet, annyira letaglózott, a színészvezetés, a színészek csodálatosak, persze mindehhez kell egy olyan kiváló forgatókönyv, mint amit Wéber Kata írt. A dokumentarista anyagokat nagyon szeretem, ezért a Jászai Mari leveleiből és emlékezéseiből írt könyv az egyik nagy kedvencem. Nyersen és abszolút módon kiolvasható egy életpálya szörnyűsége és szépsége egyaránt.
Gondolatok, jótanácsok Eke Angélától 2021-ből a jövő számára
Érdekel az emberi cselekedetek fontossága, vonz a lelki gazdagság, és az, hogy az önzés szintjéről átlépjünk egy sokkal nyitottabb és megértőbb emberi hozzáállásra. Élmények gyűjtése a tárgyak helyett sokkal többet ad, és az is, ha a saját életünkből kicsit kitekintünk a környezetünkre, meglátjuk, hol tudunk adni, segíteni másokon.
Az időkapszula más interjúit itt olvashatod:
