• Bár a Pappa Pia nem aratott osztatlan sikert, neked fontos mérföldkő lehetett az életedben, mert utána szinte minden magyar sorozatban kaptál kisebb-nagyobb szerepet.

• Tulajdonképpen igen, pedig sokáig nem tudtam, jó döntés volt-e hogy hazajöttem arra a filmre.

• Miért?

• Akkoriban egy londoni színiakadémiára jártam, ahol a záróvizsga egy színdarab bemutatása. Ha mondhatom ezt, eléggé kedveltek engem ebben a suliban, szerettek velem dolgozni és tehetségesnek tartottak, ezért rám osztották a főszerepet, ami óriási dolog volt, annál is inkább, mert ezekre a vizsgákra egy csomó ügynök és rendező jön el, vagyis ugródeszka lehet bárki számára. A Pappa Pia forgatása viszont ugyanekkor kezdődött, és mert nagyon szerettem volna filmben játszani, ezt választottam.

Amerikába vágyik Fotó: Facebook/Miller Dávid Zoltán

• Lehet, hogy ha kint maradsz, most nemzetközi sztár vagy?

• Nem állítom, hogy nem suhan át az agyamon ez a gondolat olykor, de a ’mi lett volna ha’ típusú kérdéseknek ugye nincs értelmük – csak hát a racionalitás, meg az érzet nincs mindig szinkronban.

• Hogy kerültél ki? Miért nem a magyar egyetemre mentél? Nem akartál a szüleid  (Ullmann Mónika, Miller Zoltán - a szerk.) árnyékában lenni?

• Nem, ez fel se merült, de több oka is volt. Egyfelől féltem az elutasítástól, annál is inkább, mert nem volt bétervem. Aztán meg lustaságból. Nehezen gyűrtem a gimi utolsó éveit is, alig vártam, hogy kiszabaduljak a suliból és egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy évekig megint egy iskolába járjak. Ez a londoni színiakadémia viszont csak kétéves – igaz, én egy év alatt végeztem el - és nagyon gyakorlatorientált, úgy éreztem, ez a nekem való közeg.

Van egy gyerekkori álmom, egy kép a fejemben, hogy ülök a moziban, nézek egy külföldi filmet - amiben én is benne vagyok -, és amit nézek, az tetszik. Jó a film és én is elfogadható vagyok.

És valahogy azt éreztük a szüleimmel együtt, hogy ehhez a vágyamhoz közelebb visz, ha Londonban tanulok. Azért pedig nagyon hálás vagyok, hogy az egész család támogatott ebben – anyagi értelemben is. Rengeteget tanultam ott! Például tökéletesen beszélem a nyelvet. Már csak ezért is megérte.

• Nincs semmi akcentusod? Bármit eljátszhatnál?

• Szerencsére sok szerepet kaptam külföldi produkciókban, ami ezért nagy öröm, mert ugye ez az előbb említett vágyam, és amikor visszanézem magam, azt hallom ki, hogy van egy nagyon pici kelet-európai íz az angolomban, de akkora a keveredés a világban, hogy ez ma már nem kizáró ok. Egyébként visszacsatolva arra a kérdésre, hogy mi lett volna, ha kint maradok, tulajdonképpen egy csomó külföldi filmbe – köztük a Jennifer Lawrence-szel forgatott Vörös verébbe – itthoni castingokon kerültem be, mert kevés itthon az angolul valóban jól beszélő színész, szóval ami az egyik oldalon veszteség, a másikon éppen nyereség.

Az egyik legkomolyabb szerepe a Ransom - magyarul Váltságdíj - sorozatban Fotó: Facebook/Miller Dávid Zoltán

• A mostani rövid frizurád is egy angol sorozat miatt lett, ugye?

• Igen, a Baptiste második évadában is játszom, ami egyébként egy érdekes sztori, mert amikor először jelentkeztem a castingra, túl jólfésültnek találtak a szerepre. Én pedig éreztem, hogy ez annyira az enyém, hogy hazamentem, letoltam a hajamat és küldtem egy képet, hogy így már alkalmas vagyok? És kaptam még egy esélyt.

• Abból is kiderül, milyen remek színész vagy, ahogyan tudtad hárítani az állandó gyanúsítgatást, vagyis, hogy te vagy a Banán az Álarcos énekesben.

• Ez tényleg az egyik legkomolyabb kihívás volt az életemben. Szinte nagyobb feladat volt a titkolózás, mint maga a műsor. Amikor anyukám azt mondta: "tuti hogy te vagy a Banán", ott egy kicsit elgyengültem, hogy be kéne vallanom, de tartottam magam és hazudtam neki is, ami egyébként nem volt jó érzés. De akármit is mondtam, ő tántoríthatatlanul hitte, hogy én vagyok – az anyai szív megérezte ezt.

Az Álarcos énekes győztese      Fotó: RTL

• A szüleid is csak a fináléból értesültek arról, hogy te nyertél?

• Azt azért nem! Eleve azt se tudtam, eljut-e apához a dolog, mert ő egyáltalán nem tévézik. Viszont elkezdték őt is hívogatni, hogy én vagyok-e a Banán, így visszanézte az adásokat és vicces volt, mert az első után azt mondta, biztosan nem, de a második után már számára se volt kérdés – így aztán neki is hazudnom kellett. Egyedül a barátnőm, Lili tudta az igazságot, bár azon elgondolkoztam, hogy neki se árulom el a végét, de azt már nem bírtam volna ki, na meg kaptam is egy kupát, amit valahogy haza kellett hoznom. Akkor mondtam el a szüleimnek is, ami ugye kicsit előbb volt, mint a tévés leleplezés.

• Neked adott valami pluszt az Álarcos énekes? Vagy nem szereted, hogy ’banánoznak’ téged…

Szerintem idővel lecseng majd, de egyébként se egy kellemetlen címke ez a 'Banán'. Megnyerni egy versenyt, ráadásul ilyen erős mezőnyben, ebben semmi kínosat nem látok, sőt! Pedig bennem fel se merült, hogy én lehetek a győztes, annyira jók voltak a többiek.

Sokat szorongtam is, voltak olyan álmaim, hogy felmegyek a színpadra, de nincs rajtam a maszk és senki nem mer szólni. És ilyenkor bizony verejtékezve ébredtem. De amikor a nagyszüleim sírva gratuláltak, megnyugodtam. A kérdésedre visszatérve pedig, már önmagában az Álarcos énekes egy plusz! Szerintem ez az egyik legszórakoztatóbb showműsor ma – a másik a Konyhafőnök VIP és innen is gratulálok Feke Palinak! Bár eleinte féltem, hogy a fantasztikus előző évad után lehet-e még emelni rajta, de az első felvételt követően eloszlottak a kétségeim, mert annyira profi a stáb. Én pedig egyszerűen visszamentem gyerekbe. Néha sikítozva ugráltam a folyosón, annyira élveztem. Nézőként is imádtam, néha úgy néztem otthon Lilivel, mintha nem tudnám, mi fog történni. És talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, a mi döntőnk is zseniális volt!

A három döntős: Puskás Peti, Miller Dávid és Molnár Áron Fotó: Fotó: Facebook/Miller Dávid Zoltán

• Nem vagy szerénytelen! Én pedig remélem, nem vagyok bántó, ha azt mondom, bármelyikőtök nyert volna, megérdemli! Mert ahogy Puskás Peti eljátszotta a női Röfit és ahogy Molnár Áron poénkodott Zebraként, az is elképesztő volt – a te szenzációs éneklésed mellett.

• Imádtam őket én is! Szerintem ennek a műsornak több nyertese van, biztos vagyok abban, hogy mindhárman, de akár az összes szereplő is profitál belőle. Egyébként én kitaláltam, hogy Áron a Zebra - a mozgása árulta el. Neki amúgy is nagy rajongója vagyok egyetemista kora óta. A nevelőapám, Szabó Máté rendezte nekik az Állatfarmot és bár ez tíz évvel ezelőtti történet, én ma is emlékszem, milyen nagyszerű volt benne, és ahogy kölyökként azt kérdezgettem: ki ez a csávó? Szenzációs színész az Áron, nagyon sokra tartom és remélem, neki is új kapukat nyit a szereplése.

• Ezek szerint neked új kapukat nyitott.

• Igen, azt érzem, felfigyeltek rám olyanok is, akik eddig nem tudták, ki vagyok. Kapok különböző ajánlatokat és igyekszem jól dönteni róluk. Sok minden van az életemben és egyelőre hagyom, hogy történjenek a dolgok, aztán majd oda csoportosítom az energiáimat, ahova aktuálisan kell, legyen az a műsorvezetés, a színészet, vagy a zene – bár az utóbbira most egy kicsit jobban ráfekszem azért.

https://www.youtube.com/watch?v=izSYovnMhuA

• Hogyan zártad ezt az évet?

• Nagyon jól. Eleve szeretem ezt a bekuckózós, teázós feelinget és karácsonykor még jön hozzá a tojáslikőr, a sütik. Imádom! De mivel nagy a család, rendszerint napokon keresztül vándorlás van: itt egy korai ebéd, ott egy késői vacsora, és bár nagyon szeretem a rokonaimat, a végére jól elfáradok. Mivel most ezt nem lehetett, bevallom, így egy kicsit kényelmesebb volt a karácsony. Lazán vettünk mindent. Apának például nem érkezett meg az ajándéka, amikor pedig ő ment el vásárolni nekem, bezárt az üzlet, és ott álltunk üres kézzel, de ezen csak egy jót röhögtünk. Volt, akivel gyakorlatilag kerti-party keretében ünnepeltünk, nagyokat sétáltunk a nagyszülőkkel. Nyugalomban telt, kellemes volt. Akárcsak a szilveszter. Egy szép év szép lezárása volt ez.

Tudom, hogy a járvány miatt rengeteg ember került borzasztó helyzetbe - akár anyagilag, akár szakmailag, érzelmileg, vagy sajnálatosan egészségügyileg -, ezért szinte félve mondom, hogy nekem viszont elképesztően jó évem volt 2020.

A karantén előtt egy héttel kaptam meg a  felkérést az RTL KLUB Reggelijébe, forgattam filmet is, aztán jött az Álarcos énekes, az év legvégén pedig elindult egy kibeszélő műsorom is az RTL Most-on, a Mit nézel? Ez utóbbinak azért is külön örülök, mert engem a filmezés minden része érdekel, és szeretném ebbe az izgalmas világba beavatni a nézőket is. Szóval tényleg nem panaszkodhatom, én minden nap mosolyogva ébredtem.

A Reggeli műsorvezetőjeként - most újra rövid hajjal egy forgatás miatt  Fotó: RTL

• Mit vársz 2021-től?

• Az az igazság, mindig azt várom, hogy jobb lesz, mint az előző, de azért is, mert az utóbbi években ezt is tapasztaltam, szóval nem bánnám, ha ez a tendencia folytatódna. Igyekszem majd élni azokkal a lehetőségekkel, amiket kapok, de elsődlegesen szeretnék egy ügynököt Londonban, mert ha van egy nagy amerikai produkció azt Londonban is castingolják. És megint foglalkoztat a gondolat, hogy kicsit külföldön éljek. Nem örökre, mert itt a családom, itt vannak a barátaim és imádom Budapestet, de kicsit kiszakadni ebből az jó. Izgalmas.

• Vinnéd magaddal a párodat is?

• Persze! Feltéve, ha ő is akar jönni. Ez megbeszélés kérdése, én semmit se erőltetnék rá, ahogyan ő se rám. Tíz éve vagyunk együtt, én azt gondolom, megtaláltam az igazit. Amikor kiköltöztem Londonba a suli miatt, Lili akkor is jött velem, csak ő nem kapott munkát, így hazajött és fél évig távkapcsolatban voltunk, de ezt is túlélte a szerelmünk.

• Akkor irány Anglia?

• Szeretem Londont, de ha mennék, Amerikába mennék. Egyszer már volt szerencsém a film fővárosában, Los Angelesben eltölteni pár napot és az a hely engem nagyon megfogott. Az óceán sós illata mellett ott van valami plusz töltet a levegőben. Talán valami Hollywood…