A lényege viszont ugyanaz: az ember társas lény, s mint ilyennek, szüksége van valakire. Valakire, aki átöleli, aki kézen fogva sétál vele, megcsókolja, becézgeti, aki tiszta szívből szereti, és akit viszontszerethet.

Régebben meg voltam arról győződve, hogy szerelem nem létezik. Csodálkozva néztem a párokat, akik egymás nyakán lógtak, és nem értettem. Aztán egyik pillanatról a másikra szerelembe estem és rám se lehetett ismerni. Magabiztos lettem, és sugárzott rólam a boldogság...

A szerelem örök téma. Költők, írók foglalják műveikbe, filmek ezrei témájául szolgál, hiszen kétségtelenül meghatározó szerepet játszik az ember életében. Aki a szerelmet keresi, az a boldogságot kutatja. De mint az életben oly sok minden, ez sem pottyan az ölünkbe. A szerelemért is meg kell küzdeni!

A szerelem hatalmas érzelmi energiák megmozgatására képes. A legtöbben ilyenkor úgy érzik, bármire képesek. A szerelem több mint erős szeretet. Mindannyian ismerünk embereket, akiket nagyon szeretünk, de nem vagyunk szerelmesek beléjük, és néhányan szenvedélyes szerelmet élnek át olyan személyek iránt, akiket nem különösen szeretnek.

A romantikus szerelem egyik első kutatója számos olyan állítást gyűjtött össze, amelyről az emberek azt gondolják, a szeretetet és a szerelmet tükrözik és mindkettőből külön mérési skálát szerkesztett (Rubin, 1973). A szeretetskála annak fokát méri, hogy a személy mennyire rokonszenves, tisztelt, csodált és ítéletei mennyire érettek és jók. A szerelem skálája három fő téma köré csoportosul: a kötődés érzése ("Nehezen tudnék meglenni nélküle"), a gondoskodás érzése ("Mindent megtennék érte") és a bizalom érzése ("Úgy érzem, szinte mindenben megbízhatok benne") köré.

Több társadalomkutató megkísérelte, hogy megkülönböztessen kétféle szerelmet. Az egyik legelfogadottabb megkülönböztetés a szenvedély- és társszerelem között húz határvonalat (Hatfield, 1988; Peele, 1988). A szenvedélyszerelem erőteljes érzelmi állapot, amelyben "gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom, altruizmus és féltékenység együtt létezik az érzések kuszaságában". Ezzel szemben a társszerelem meghatározása szerint "az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erősen összefonódott". Jellemzői a bizalom, a törődés, a partner hibáival és egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a heves, szenvedélyes érzelmek helyett a melegség és a ragaszkodás érzése.

Azóta számos tanulmány, elmélet és könyv született a szerelemről, de csak egyféleképpen alkothatunk véleményt róla, ha megtapasztaljuk. Ez egy fantasztikus érzés, mégis sokan félnek tőle.

Hogy mégis miért? Mert amilyen boldoggá teheti az embert, úgy a mélybe is taszíthatja. Véleményem szerint a szerelem az egyik legveszélyesebb "agybetegség", ami a legváratlanabb pillanatokban csap le az áldozatára.

Először a fellegekbe repít, majd ledob. Végül pedig, azon kapod magad, hogy a darabjaidat szeded össze a földről... Mert ugye tudjuk, hogy a szerelem nem tart örökké, és mikor véget ér egy kicsit belehalunk...